Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pável Márta Görögországi nyaralás észrevételekkel

2017.07.17

Pável Márta

Görögországi nyaralás észrevételekkel

Elmondhatjuk, görög-mániás vagyok, az utóbbi 40 év alatt, körülbelül 50 hetet töltöttem Görögországban. Nem kis idő, így a 40 év alatti változásokat is bőven tudtam követni, és a mostani változást erősen negatívnak éltem meg, amely feltűnőbb, mivel már ritkábban megyek, mint fiatalabb koromban.

Most a nyaralás után egy kicsit elszomorodtam. Egyrészt, az alábbi statisztikák fényében azon nem lehet csodálkozni, hogy ingerültebbek a görögök. Soha nem fordult elő, hogy pikírt megjegyzést tettek volna ránk. Mi aquilások 17- en voltunk együtt nyaralni, és a társaim átmentek egy átjárón két ház között, ahol nem volt kiírva, hogy privát terület. Kijött egy görög férfi, és lecigányozott minket, ami azért is érdekes, mert a két társam még Hitler szemében is árja kinézetű, nemhogy egy görög szemével! De nem lényeges, viszont mutatja a változást, a türelmetlenséget, valamifajta kiborulást.

Ugyanakkor folyamatosan észlelhető az ortodox vallásosság, ami sokkal erősebbnek tűnik, mint a katolikus, és megtartó erejű lehet. A templom zsúfolásig van, és ha az emberek valakin keresztet látnak, azt megsimogatják, így nagy valószínűséggel a görögök - hacsak nem lesznek az olyan fajta liberálisok túlsúlyban, akiről alább írok -, az utolsók között lesznek, akik leszedik a kereszteket a falakról. Úgy tűnik, hogy még mindig fontos nekik, és a kereszt tartja meg őket.

Mára a mi országunkban jobb élni, valahogy minden megbízhatóbb. A pusztulás nagyon érezhető a görögöknél, pl. elmentünk egy olyan tengerparti kis faluba, ahol tíz éve voltam, és úgy emlékeztem rá, hogy nagyon jó boltok voltak, éttermek stb.. Most több mint a fele bolt zárva, haldoklik az egész, főszezonban nyaraltunk, mégis alig volt egy-két ember az étteremben. Ez nagyon sokat mond, és nagyon elkeserítő. Igaz, a kínálat is egyszerű. Nem tudom elképzelni, miből főznek, ugyanis körülbelül 10 zöldség található meg a boltokban, ebből főzni nem lehet, mert paprika, paradicsom, krumpli, hagyma, esetleg kétféle őszibarack és hát a dinnye. Körülbelül itt a lista vége nem lehet miből válogatni. Az árak sem a legolcsóbbak, csodálkoztam, hogy idehaza vettem egy görög tengeri sót, ott láttam, hogy a saját hazájában, a tengeri só körülbelül száz forinttal drágább, mint itthon.    

http://www.magyarkurir.hu/kitekinto/a-helyi-caritas-szerint-egyre-sulyosabb-valsag-gorogorszagban

Maria Koutatzi, a görögországi Caritas szociálpolitikai szektorának felelőse a SIR olasz katolikus hírügynökségnek nyilatkozott a görög válságról… átlagfizetések a 2009-es több mint 22 ezer euróról 2014-re mintegy 18 500 euróra csökkentek. 2008-ban a munkanélküliek száma 402 ezer volt, 2015-re ez a szám csaknem a háromszorosára, 1.175.000-re nőtt. 2010 és 2014 között a vásárlóerő közel 25 százalékkal csökkent a felnőtt munkavállalók körében és közel 35 százalékkal a 25 évnél fiatalabbak között. Így tehát 21,2 százalékkal emelkedett a munkavállalók elszegényedésének kockázata…. Koutatzi véleménye szerint Görögország a válság legsötétebb fázisát éli át. „Sérülékeny ország vagyunk, amely felé egyetlen befektető sem fordul. A lakosság pedig egyre jobban szenved a gazdasági visszaesés miatt. A fizetések a minimumra csökkentek és gyakran semmi sem védi a munkavállalók jogait, sokan feketén dolgoznak. Az idősek igyekeznek túlélni a helyzetet, az 50-60 százalékos nyugdíjcsökkentés ellenére is.” Forrás: Vatikáni Rádió

 dscn3286.jpg         Egy utazási irodával 2014-ben voltam utoljára Görögországban, otthonos és családias utazási irodának véltem, ahol nagyon kedves személyes kapcsolat is kialakult, egy ottani hívő asszonnyal, akivel úgy gondoltam, hogy talán barátságba kerültünk. Hát, most őt nem érdekelte, hogy megkeressen, mi meg nem kocsival voltunk nem tudtunk utánajárni, így úgy tűnik, hogy nem barátság volt, hanem üzlet. Sajnálom, mert nagyon kedves embernek ismertem meg, remélem, csak nem adták át neki az üzenetet, hogy itt vagyok, ezért nem keresett meg. 

Viszont egy görög úrral, aki magyarul „körülbelül” tudott, kicsit beszélgettem, és megdöbbentett, hogy liberális Gyurcsányok Görögországban is vannak. A beszélgetésből alább részleteket közlök, ami eléggé sajátságos szemléletet tükröz.

Megkérdeztem tőle, hogy ő hogy érzi ezt a szorítást gazdaságilag. Válasza:

  • Őt nem befolyásolja, neki jól megy.
  • De hát az ország el van adósodva, nagy része már külföldi kezekben van, ha jól tudom - mondtam.

Azt felelte, mire mennek vele, ők itt maradnak, nem befolyásolja őket. Ők jól élnek és nem aggódik, és nem is érdekli, hogy eladták az országot a fejük felett. Ez nem az ő bajuk, ők akkor is itt vannak és ők akkor is azt fogják csinálni, amit eddig. „Ameddig meleg a tengervíz, süt a nap, addig megélünk, mert ti mind fogtok ide jönni” – mondta ilyen magyarosan.  

 Elképesztő volt, mert egyrészt van benne egy olyan flegmaság, ami lehet jó is, rossz is egyben. Lehet, hogy ő „akinek jól megy” nem aggódik, de nem biztos, hogy mindenki így gondolkodik. Neki pillanatnyilag úgy tűnik, hogy megy a szekér. Veszélyes az önhittség, mert nem veszi észre a hanyatlást, amit mi igen...  

De folytassuk a beszélgetés leírását. Ugyanis ez az ember nagyon jól tudta, hogy én teológiát végeztem, s ezzel vissza is élt. Én kíváncsiságból és egyben a kedvességből is, megkérdeztem tőle; hogy hova tették a migránsokat, ugyanis egyet se lehetett látni sem útközben, sem ott. Elkezdett fennhangon beszélni - csak hüledeztem…-, de olyan stílusban, mint a kocsmába verekedés előtt; „mit mondtál, mit mondtál…,  majd még egyszer”, szóval körülbelül így; hogy miért kérdezem ezt én tőle, hogy miért piszkálom őket, miért nem a németeket kérdezem, ahol 3 millióan is vannak a migránsok. Hát mondtam neki, hogy azért nem őket kérdezem, mert most itt vagyok, és hogy pont ezért nem megyek a németekhez, nem érezném magamat biztonságban.  Itt is féltem, hogy esetleg az unokámat kiengedtem a tengerpartra egyedül, mert tudni akartam kikkel futhat össze. Ő közölte? „Hol vannak…, tán, esetleg a szőnyeg alatt? Gúnyosan mondta; a szőnyeg alá tettük, majd hozzátette, hogy mit érdekel ez engem, meg amúgy is körülbelül 50 ezren vannak. (Megjegyzem, egyik szám sem lehet valós, ettől jóval magasabb.) Majd egyre jobban behergelte magát, és szinte hisztérikusan sokszor ismételte, különben is én, ha hívő ember vagyok, minek migránsozom, hogy lehet egy hívő ember rasszista.

Itt már tisztán láttam, hogy nyugalma nem valódi, és nem tudja azt sem, mi a rasszizmus, mert egy jó szándékú érdeklődő kérdésre, hogy hol vannak a migránsok, nem kellene így kiborulni. Megkérdeztem tőle, hogy ha azt kérdezem, hogy hol vannak a migránsok, akkor miért is vagyok rasszista? Ő kiabálva mondta, hogy „rasszista vagy, rasszista vagy és kész”.  Majd kérdezte:

- Beszéltél-e egy migránssal?

- Nem beszéltem, de láttam mit csináltak, amikor a Keleti pályaudvaron voltak, és köszönöm szépen ebből nem kérek.

Ekkor már bennem is elszakadt a cérna, és hüledeztem magamban, hogy egy görög liberális, Gyurcsány félével találkoztam, aki szintén nem logikus és nem is következetes. Jellemző, nem is lát tisztán, de támad, és piszkálódik. Hátha így állunk ezzel a dologgal, megkérdeztem tőle: „Mondd meg, hány migránst alkalmazták eddig a vállalkozásodban?” Ugyanis dicsekedett, hogy milyen jól megy neki, hogy építkezni is tudott. Elképedve mondta:

- Egyet sem.

- Mi az, hogy egyet se, ha migránspárti vagy miért nem alkalmazod őket?

- Mert nem értenek hozzá.

- Ja, de hát az a baj, hogy semmit sem értenek, meg nagy része, nem is akar érteni, meg dolgozni se akar.

- Nem, ez nem igaz, majd belejönnek - mondta ő.

Erre már nem válaszoltam nem érdemes, ilyen elfogult, logikátlan beszélgetést kár lett  volna folytatni. Hát nem mondhattam el neki, hogy remélje csak azt, hogy belejönnek.

      Ezután a párbeszéd után a társaimmal elbeszélgettünk és mondtam nekik, hogy ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy kinek van igaza. Kórusban mondták, hogy nem neki! Igaz, tele volt a liberális úr ellentmondásokkal, pl. azt mondja, hogy szőnyeg alá tették a migránsokat és röhög rajta. Ez nem emberbaráti szeretet.

Végezetül, összességében jó út volt, habár útközben voltak, olyan anomáliák, ami fölött elgondolkodik az ember.  Szerbiában bementünk egy WC-be, ami eredetileg nem volt fizetős és mégis ott állt egy fiatalember és 70 centet kért, de volt, akitől 60-at, volt, akitől 50-et. Ekkor gyanakodni kezdtünk, hogy ezt saját szakállára teszi, és nem is kellett volna fizetni. Amikor gyűjtött már egy marék eurót, a füléhez szorított telefonnal elment. Ekkor szóltam az idegenvezetőnek, hogy ez mi volt? Jaj, szegények - volt a válasza -, hát  ki kell tisztítani a WC-t, ezt a benzinkutasok teszik és ez benzinkutas volt. Mikor elment már megint mindenki ingyen, simán bemehetett. Hát ilyen kis apró csalásokba, összejátszásba belefutottunk. Ami hasonlóan bosszantó volt, hogy plusz egy órát vártunk fáradtan, hogy elfoglalhassuk a szobát, mondván takarítanak, és mikor elfoglaltuk magam kitakaríthattam, mert még felmosva sem volt. Igaz, a középrétegnek, ennyi pénzzel, ilyen minőségű úttól ezt lehet elvárni. Gondolják, jó a szegényebbeknek, ezen az olcsóbb áron (60 ezer 7 nap), luxusra nem számíthatunk, csak ilyenre, ha élvezni akarjuk a nagyon híres görög tengerpartot. Hogy megyünk-e még ezzel az irodával, nem tudom. A tengert még élvezni akarjuk, legfeljebb utazási irodát váltunk, ha ez már annyira nem fog tetszeni.

Sok kérdésem, gondolatom lenne még Görögország kapcsán, de ezt nem folytatom. Azt mondom, mindenki menjen Görögországba, ha tud, igaz lassú leépülés látható, visszafejlődtek, lelkileg is pusztultak. De talán lesz még feltámadás, lesz még jobb is. A tengervíz, a nap ugyanaz, igaz az emberek türelmetlenebbek, gyümölcs, zöldség a piacokon sok, másutt gyéren van, de a közbiztonsággal nem volt baj. Még mindig jobb, mint olyan helyre menni, ahol félni kell, itt éjszaka is háborítatlanul sétálhatunk a tengerparton is, nem bántották egyikünket sem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

detto

(Marci, 2017.07.19 21:44)

Én is aláírom a fentieket. Én először voltam, és összességében nagyon megérte, sok jó élmény volt.

Sas

(Elgondolkodtató, 2017.07.18 06:55)

Nagyon érdekes volt, köszönöm.

érdekes

(Balázs, 2017.07.17 22:07)

Érdekes volt elolvasni egy ilyen beszélgetést.