Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Könyv jellege: AQUILA-nak spirituális, filozofikus, misztikus (tan)könyv

 

Részletek (a szerző válogatása)

… sok kifogás lehet, hogy miért ne higgye el valaki az írottakat! Az igazolásaink többsége szemlélődésből fakad, tehát Istennél van a bizonyíték. Ha valaki komolyan hiszi Isten transzcendens létét – sajnos ilyenek nagyon kevesen vannak –, akkor nagyon is el fog gondolkozni az olvasottakon. …

Kereső ember lettem, elindultam, a miértek miatt – amikre addig nem kaptam választ – mindenféle valláshoz elmentem, minden lényegeset megismertem, kiszedtem belőlük azt, ami növelhette a katolikus elkötelezettségemet Jézus Krisztus felé. ...

Nehéz összefoglalni azt a több száz oldalt, ami eddig született, és még mindig folyamatosan kapom a magyarázatokat. Folyamatában értem meg a dolgokat, megdöbbentően egymásra építve, Isten végtelen logikája, Fensége szerint közölve kapom az újabb és újabb megértéseket. Isten folyamatosan tanít, nevel engem. …

Az Isten felé tartó ember eleinte csodaéhes. Az elmélkedős úton ez elmúlik, mert a csodák mindennaposak lesznek azáltal, hogy az addig misztifikált Istennel a lény személyes kommunikációs kapcsolatba kerül. Minél inkább engedi az ember magában működni Istent, annál inkább hígul a földi létének a szorítása. A transzcendens létből ömleni kezd az áldás, a kegyelem, ami tele van túlvilági mássággal, Isten által adott könnyebbséggel, úgynevezett csodákkal. 

Júdást néztem meg, és „láttam”, hogy ő jelképezi a hűtlen embert. Ha jól belegondolok ma is pont ezek a „júdási viselkedések” a legfőbb akadályai annak, hogy az emberek nyitottan, elfogadóan gondolkozhassanak. Júdás nem volt nagyobb áruló, mint bármelyik másik ember, aki hűtlen lett Istenhez…. Számomra döbbenetes ennek az evangéliumi résznek finomsága, rejtettsége, és mégis a nyitott szívnek érthetően írta le János Apostol. Elképesztő, ahogyan Isten megengedte Júdásnak az árulást, hogy mennyire finoman jelezte, a jelenlétével nem blokkolja tovább a megtételét. A falattal jelzi, hogy teheti, elküldi magától. Gyönyörű és fájdalmas, ahogyan János a Szentírásban írja: „éjszaka volt”, és az öngyilkosságával az is maradt. Isten itt (is) engedte érvényesülni az embernek adott szabad akaratot: tegye azt, amit akar. Elengedte! …

Az Egyház megköveteli tőlünk a maga és a dogmái iránti engedelmességet, azok elfogadását. Isten pedig megköveteli, hogy amit lelkem mélyén szemlélődésben megélek, ahogyan beszélget velem, illetve tanít engem (vagy huszonöt éve így vezet), megvalljam, ne hallgassam el, mert nem az enyém. Itt kemény ellentmondás alakult ki a kettő engedelmesség között. Kinek higgyek? A lelki füleimmel hallom, azt kérdezik, mi van, ha az ördög játszik velem. Igen, ezt is lehet gondolni, de azt Avilai Szent Teréz már segített nekem kinőni, hogy ne ijedjek meg mindentől, nehogy ne merjem tenni a feladatot az ördöggel való riogatás miatt. Szerintem, ott van a sötétség, ahova beengedik, itt meg semmi helye sincs, itt Jézus Krisztus az Úr! Nem kérdés, hogy Istennek kell maximálisan engedelmeskednem. …

Véleményem szerint, az engedelmességi igény forrása CSAK AZ ISTEN LEHET! Az igazi engedetlenségben az ember nem hiszi el, hogy van Isten, ezért nem is törekszik arra, hogy kapcsolódjon Hozzá. Így fokozatosan elveszti a spirituális életét, amely a transzcendenciával való kapcsolódást tenné lehetővé. Be kell látni, hogy csak egyirányúság van, ami csakis Isten felé vezet. Az Úr a különjáró lelkei felé nem tartozik semmiféle számadással, mivel neki Lényénél fogva megfellebbezhetetlenül igaza van! Nem kell megmagyaráznia, hogy pl. miért kell betartani a szeretet parancsát. Valamint nem lehet az Istennel alkudozni sem a parancsok felől, mert nem mondhatom: „Uram, nekem a tízből még nyolc parancs elmegy, de a maradék kettőt hadd ne tartsam be.”…

Már régen törölve van a lélek tudatos memóriájából – több vallás által is – a kiindulás, a valóságos végcél, és ez utóbbi megközelítési módja (de legbelül emlékszik rá az emberi lény). Jézus Krisztus feketén fehéren kinyilatkozatja, példabeszédeiben, tanításában megmondja, mi a visszaút, ami teljes összhangban van azzal, amit írok. Megtanítja, hogy ennyire leszakadt lényeknek csak rajta, az isteni bejáraton keresztül lehet hazamenni…

teremtett Univerzumok sokasága él – mennyiségben és minőségben is végtelen számú Univerzum, amelyeknek idejét sem ismerjük – és visszatér az Egy Istenhez, oda, ahonnan eljött!

Az Egy Isten a maga Létében egyszemélyű, ugyanakkor magában foglalja a másik két személyt is, akiket a Logoszban más-más működéssel, megjelenéssel érezhetővé, láthatóvá tesz a kóborló lényeinek, hogy közölje magát és növelje a hazatérés esélyét. Istennek magának semmiben sincs hiánya, így teljesen szükségtelen lenne külön személyként a Fiúnak (Krisztusnak) lennie, vagy a „tömény” Istenben a Szentlélek szelének fújnia. Ismétlem: kizárólag miattunk van ez így. ( Ez így nagyon más felfogás, mint amiben eddig éltünk.)…

Jn 5, 19 Jézus azt felelte nekik: Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. 20 Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Talán a fenti részből is érezhető az, hogy az Istennek ilyen – 2. és a 3. személyű megnyilvánulásai – csak a Logoszban fordulhatnak elő, a Logosz megszűnésével az Isten ismét „egy” megnyilvánulásúvá lesz. A két személye (akik valójában addig sem voltak külön, mivel egy Isten van), a Logoszban való jelenlétük miatt így nyilvánulnak meg. Tehát immanensen Isten állandóan jelen van, csak kivonta magát − a Logosz nekünk szánt „kerítésén” belülről −, és a Fiú és a Szentlélek általi megnyilvánulásaikban váltak számunkra érzékelhetővé. A Logosz bezárultával (ismétlem, akik itt a Földön személyként külön is voltak, csak miattunk, a teremtmények sokasága miatt) a Fiú és a Szentlélek sem lesznek külön. A fenti idézet visszautalásaiból ez ki is tűnik: „az Atya cselekszik”, akiből minden kiindul és visszatér!

Láthattuk, Prohászka Ottokár hangsúlyozza: „égni ne féljünk”! Miért is félünk tőle? Az ember tudja, hogy az égés valamit eltüntet, valamit átalakít, teljesen visszavonhatatlanul mássá tesz, ezért valóban nagyon félelmetes. Az életünk alapja a belső égés, ami szerves voltunkból adódóan működik, ha ez megszűnik, mi is megszűnünk lenni. De a lélek is az égésből táplálkozik, amelynek forrása egyedül Isten; ha az Ő tüzét nem akarjuk lángra lobbantani a lelkünkben, akkor igazán nem élünk, csak vagyunk, hamvadunk, nyavalygunk, lassan pusztulunk, s ha távozunk, a tespedés „jutalma” is meglesz.

 

Akinek füle van hallásra, az hallja meg című könyv kapható a Líra és Lant üzleteiben és a Bookline hálózatában."

 

 

 

A mappában található képek előnézete Tevékenységünk

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.