Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pável Márta Mit akarok én, s majd mi történik?

2016.07.05

 

   Pável Márta, kat. hittanár

Mit akarok én, s majd mi történik?

Ismerhetjük a nagyon találó közmondást: ember tervez, Isten végez.

Sajnos, vagy nem is az, de ez számtalanszor bekövetkezik. Okai szerteágazóak. Pl. nem ismeri fel valaki jól, reálisan a helyzetét, emóciói, ösztönei /szerelmes volta/, kapzsisága, butasága stb. irányítják. Vagy éppen ez itt és most nem jár neki, nincs benne a „sorsában”, de erről nem tud, nem képes még arra, hogy információhoz jusson. Vagy éppen Isten másként vélekedik a dolgokról, más a célja az emberrel, aki erről még nem tud, mert nem emlékszik…, másként mennek a dolgok, mint ahogyan a teremtett ember elképzeli. Sok dolog ütközhet itt is.

Többnyire az emberi keserűségek alapja, hogy nem az történik, amit ő elképzelt magának. Ismétlem, meg kell kérdezni magamtól, hogy jól képzeletem-e el, de még akkor sem tudhatok mindent. Sokszor jönnek jelek, hogy valamit ne tegyünk, mert Isten szeret minket és ezekkel meg akarna óvni. Anélkül, hogy babonába fulladna, de figyelni kell az intő jelekre.

Egy konkrét eset: vagy 30 éve történt. Görögországban nyaraltunk, amikor megérkezett egy szegény NDK-s család. Nagy vihar volt, csapkodtak a villámok, mikor ez a szegény család beesett a campingbe. Elmondták: egész úton baj érte őket, annyiszor megbüntették a rendőrök, hogy már csak pár napra maradt pénzük, megalszanak és 2 nap múlva menni kell vissza, mert nem maradt több keretük. Ez is elszomorító volt, tudhattuk, mit tesznek a szerb rendőrök útközben a turistákkal. Utólag tisztán látszott, Isten nem akarta, hogy ide érjenek, de mégis megjöttek. A férfi hulla fáradtan kiszedte a sátrat és kezdte összerakni a viharban a vasakat. Nem múlt el 10 perc, a villám belecsapott a sátorvasba és a férfi holtan esett össze.

Iszonyat. Mindenkit megrendített és segítettek az árva családnak, hogy vissza tudjanak menni. Ez nagyon jellemző példa volt.

Vagy egy másik jó példa: Egy nővel készült egy riport egy repülőtéren Bécsnél, aki éppen azon sírt: milyen tragédia érte, hogy lemaradt a gépről. A repülő közvetlenül felszállás után lezuhant. Majd egy másik riport is készült, amelyből kiderült, ez a nő lett az egyetlen túlélő. Nos, mikor kell sírni?

Többször megtapasztalhattam Isten végtelen szeretetét abban, hogy bármennyire is kértem valamit, nem teljesedett, majd jó pár év múlva, mikor megláttam az okát, sírva mondtam köszönetet, mert ledermedtem, mekkora tragédia lett volna, ha akkor Isten megengedi ezt nekem. Bízni kell, rá kell hagyatkozni, Ő az egyedüli, aki tudja, mi a jó nekem. Már eljutottam odáig és tanítványaimnak is ezt tanítom – persze nem mindig fogadják meg, így bele is szaladnak a tragédiájukba –, hogy előre, mielőtt bármi lényegeset tennének, hallgassák meg Istent, mit szól a tervükhöz? Ellenzi-e vagy elfogadja? Drága nagymamámnak volt egy nagyon jó mondása: „aki szerelmes, annak szar van a szemibe”. Mekkora igazság ez!

Látom, tapasztalom, sokszor mikor „hót szerelmes” valaki, nem akarja tudni Isten véleményét, mert úgysem fogadná meg. Nos, amikor jönnek a könnyek, a csalódások, akkor – kellemetlen lényként – emlékeztetem őket engedetlenségükre, vagy megelőző bűnös tetteikre. Tudom, nem vagyok egy kedves, bűnnek, földnek bólogató lény, de nem is akarok az lenni, és csak az Isten igazságát szeretném elmondani az embereknek. Önfejűségünk helyett, hallgassunk, figyeljünk rá, hogy minél kevesebb baj érjen minket.

Példabeszéd 19,

21. Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.