Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MAGAZIN június hóra jó olvasást

2016.06.11

Magazinból

Egy riport

Vargáné Pável Márta Riportom kérdéseivel az elégedettség - elégedetlenség nyomában jártam. Alanyainktól mindig ezt kérdeztem, így nem ismétlem, csak a válaszokat. Egy 70 feletti vidéki hölgy: - Kedvesem, van 45 000.- nyugdíjam, kis kertem, szerényen élek, beosztom. Még a lányomnak is tudok adni hol csirkét, hol kacsát- mondja büszkén. - Köszönöm, Isten áldja meg, adjon jó egészséget. - Hát rám férne, igaz alig van más bajom, csak az ízületeim fájnak, de ha nem így lenne, túl jól lennék - mondja nevetve. A következő egy kb. hasonló korú belvárosi pesti hölgy. - Tudja, ez a kormány a nyugdíjasokat megfeji, népnyúzó rablók. - Mi a baja velük? - Van 75 000.- nyugdíjam, egy szalagon dolgoztam, 40 000.- mentem el. Itt csak éhezni, meg meghalni lehet. Mit akarnak ezek? - Mire nem elég a pénze? - Hogy kérdezhet ilyet, semmire sem elég. Ha kifizetem a gyógyszereimet, amit 15 ezer körül van – szinte mindenem beteg – meg rezsit, szinte semmi sem marad, miből egyek? Mi értelme van az egésznek? - Gyermekei nincsenek? - Özvegy vagyok, vannak gyerekeim, de rajtuk is inkább segítenem kellene, mint valamit elvárni. S látja most is csak mennyit akarnak emelni a nyugdíjon, felháborító. - Hát igen, így nem könnyű. Budapesten egy boros árú üzlet előtt szólítottam meg egy fiatalabb, nagyon jól öltözött hölgyet. - Hát én ezzel, amit ma vettem elégedett vagyok, leértékelve vettem 25 000.- ezt a bőr cipőt, nagyon jó ár. Ugye szép – mutatja elégedetten. - Igen az - közben arra gondoltam, ne nézzen a lábamra, mert nem ilyen árkategóriájú cipőben vagyok… -, mivel foglalkozik? - Manager vagyok egy hírközlési cégnél, most éppen lett időm ide beugrani. - Családja van? - Nincs, nem érek rá, de néha szórakozom igényem szerint férfiakkal. - Mik a tervei? ( Meghökkenve néz rám.) - Élek, ahogyan most, nem tervezek, minek, élek a mának, jó nem? - mondja vidám és eltűnik a forgatagban. Végezetül, egy budapesti nagyáruházból kijövő 35 év körüli hölgyet szólítottam meg, akinek a fülén is gyerekek lógtak, számszerűen 4-en. - Szép család, hogy bírja? - Látja, mutat rájuk, rossz kisördögök. (Magamban én is ezt gondoltam, mert 3 fiúnak szeme sem állt jól, de a lány sem maradt el mögöttük). Szokásos kérdésemre a válasz. - Elégedettségen nem volt időm eddig gondolkozni, tennem kell, dolgoznom kell. Sok gyerek, sok kiadás, de van bevétel is. Férjem dolgozik, szakmunkás, meg néha fusizik is, így szerényen, de kijövünk - mondja miközben egy kb. 13 éves Fiat kocsi felé tart. - Terveznek még gyereket? 11 - Eddig sem terveztük - mondta kissé somolyogva - jöttek sorra. De nem kell több, ennyi elég. Kitaníttatni úgy sem fogom tudni mindet, úgy ahogyan szeretnénk. - Mik a jövőbeli terveik? - Kellene egy nagyobb lakás, félek, hogy nem tudok visszamenni dolgozni ennyi gyerek mellett, a főállású anyaság meg nagyon kevés pénzzel jár. Nem tudom, de szeretném, hogyha mindenkinek jobb lenne. - Én is kívánom, hogy minden jól alakuljon az életünkben.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.