Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az AQUILA akárhogyan is nézzük egy jelenség.

2015.03.02

 

Pável Márta

 

Az AQUILA háttérbázisa, elemzés… 

 

 

images--11-.jpg

 

Szinte mindenkit irritál.

Ne higgyék, hogy ezt mi készakarva csináljuk vagy örülünk neki, nem! Másként azonban nem megy, nem lenne változás. Amire nemcsak a hazánknak, de az emberiségnek is szüksége van.

Joggal tesszük-e? Igen, viszont nem vagyunk érte hibásak. Miért is nem? Mi olyat adunk a társdalomnak, ami szokatlan ugyan, de olyat amilyennek kellene lennie, megalkuvás nélkülinek, igaznak. Lényegi változásra van szükség. Ma a társadalom tagjai, még ha éheznek is, komfortosak, vagy csak félnek, nem mernek újat akarni, vagy már nem is tudnak, mert már depresszióba süllyedve semminek, senkinek sem hisznek, erejük sincs.

 

Természetes, hogy ellenünk van; aki ál-liberális és mi elmondjuk (lásd a régebbi cikket) azt is, hogy szerintünk, mi a szabadság, azok is ellenünk vannak, akik farizeusi módon hisznek, nem Istent, hanem a szolgáikat imádják, azokat, akik az embereket nem engedik az Istenig jutni. Azok is legszívesebben a Holdon látnának minket, akik a demokráciát harsogják, mi meg leírjuk, hogy nekünk mi a demokrácia: hát nem ez a megtévesztés. Az is ellenünk van, akinek azt mondjuk; ha több bevételed van, adózz többet, hogy az ország harmada ne éhezzen. Ellenünk van, mert nincs benne annyi humánus, nemes érzés, hogy ezt magától tegye meg.[1] Ellenünk van mindenki, aki Istentől elrugaszkodott, bűnös, csak a földi fogyasztói életét akarja élni, mert mi mást, sokkal többet kínálunk, de ezt nem értik már meg. Mi világítunk, és ez zavarja a sötéthez szokott pincebogarak életét. Nincs üldözési mániánk, jól vagyunk, tudjuk, mit kell tenni, és ezt is csak az fogja megérteni, aki a megfelelő szellemi-lelki, önzetlenségi szintet elérte. Az AQUILA-ban nincs és nem is lehet félelem, csak kíváncsiság, milyen módon tudjuk megtenni a feladatunkat.

Tudjuk, innentől szép nyerni, amit Isten nélkül nem is remélhetnénk.

 

Az AQUILA mindazon válaszokat, amelyek jobbá tennék a földi emberek életét, az Úrtól kéri/kapja meditatív élettel és teljes odafigyeléssel. Ezeket a földi bajokra kapott feleleteket megosztjuk/megosztanánk a világgal, amely ezt még nem igényli. Miért tesszük mégis? Lelkiismereti okokból és a Jézussal való szoros együttműködés miatt, aki szereti az embert, és javítani akar a sorsán. Mi egy csatorna vagyunk, amin keresztül jön a megoldás. Világos, hogy ez annak, aki nem így gondolkodik, ez nem tetszhet. Ezek az elmélkedésben kapott válaszok maximálisan, mélyen értelmezett bibliai alapokon állnak, és erre alapozva tovább nyitogatják az elmét, majd transzcendens  magasságokban repítenek. Ez nem szerénytelenség, hanem ezek a dolgok valós tények.

 

Mindamellett nehéz dolgunk van[2], és itt a teljes győzelemre – ahogyan Jézus Krisztus sem számított –, az emberiség szabad akarata miatt, nem számíthatunk. Saját életünket Istennel együtt irányíthatjuk, de másét nem, csak alternatívákat mutathatunk fel, kitéve magunkat annak, hogy csak a pusztába kiabálunk.

Jézus Krisztus ezt is megélte – nincs miért panaszkodnunk. Mindig szívszaggató ezt a Tamás evangéliumában leírt igazságot olvasni. EVANGÉLIUM TAMÁS SZERINT , 28 Jézus mondta: A világ közepén álltam, és testben jelentettem ki magam nekik. Mindnyájukat részegen találtam, nem leltem köztük senki szomjúhozót, és fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben, és nem látnak. Hiszen üresen jöttek a világra, és arra törekednek, hogy ismét üresen menjenek ki a világból. Ám most részegek. Amikor borukat eltávoztatják, akkor fognak bűnbánatot* tartani.

Mi az ország sorsát sem tudjuk felvállalni, mert szabad akaratú egyénekből áll, akik ha gondolkoznak is, de nem tevékenyek, vagy megfizethetőek, és hosszasan sorolhatnám, mit tesznek, amivel megakadályozzák a jót. Mi csak alternatívákat, megoldásokat kínálhatunk. (Aki ezt hallja és akarja, kér, mi szívesen elbeszélgetünk Vele, baráti teázás keretében.)

 

A szabad akarat a változások szempontjából akadályt jelent. De ez így van jól, meg kell érni rá, és ez nem megy könnyen.

Úgy van ez, ahogyan az alábbi sorokban is, hiába vetünk, a magokat egyén milyenségük határozza meg, ergo sorsuk van.

Uo. 8 Jézus mondta: Íme, kiment a vető, megtöltötte a kezét, és vetett. Ám néhány az útra esett; jöttek a madarak, és fölcsipegették azokat. Mások a sziklára estek, és nem eresztettek gyökeret a földbe, és nem növesztettek kalászt az ég felé. Mások a tövisbokrokba estek, és azok megfojtották a magot, és a féreg fölfalta azokat. És mások a jó földre estek, és az jó gyümölcsöt növesztett az ég felé: és hozott* hatvanszor annyit és százhússzor annyit. (Mk 4,3-8)

 

Az AQUILA által vetett magok nagyon kicsi része fogan meg, fájó, de nem adhatjuk fel. Puhítani kell a lélek talaját.

A kimenetelt…,, hogy mi is lesz ebből, csak Isten tudja.

 


[1] Egy férfi, akit gyerekkora óta ismerek, nagyon gazdag lett. Az adózást csak módjával tette, hogy éppen el ne kapják, amit tudott, mindent elcsalt, jobbnál jobb kocsikkal jár, az asszony sem dolgozik, minek. Mikor kértem, írjon nekünk alá, harsogva, röhögve azt kiabálta: nem, mi az ellenségei vagyunk. Nos, ez az. Ilyen embernek nem is akarnék még az ismerőse sem lenni, az ilyen illetőket meg kellene fosztani az adócsalással, stb. szerzett vagyonuktól.

[2] Sem pártként, sem Isten embereiként 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.