Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tanulságok levonása „Paphiány, plébániák bezáratása” cikkre 2. rész

2017.02.13

Pável Márta

Tanulságok levonása

„Paphiány, plébániák bezáratása” cikkre  2. rész

Most már eléggé felgyűltek a reakciók, hogy megírjam az előző cikkem folytatását, /(http://www.sasmarta.eoldal.hu/cikkek/lelkiseg/pavel-marta--paphiany--plebaniak-bezaratasa.html), aminek a címe: Paphiány, plébániák bezáratása./

Sajnos látom, hiába írok, mondok, javasolok bármit, számos kedvesnek nem mondható keresztény testvérem csak azt olvassa ki, érti meg, amit ő akar. Ez többnyire nem a plébániák be nem zárására vonatkozik, nem, az NEM érdekli őket, hanem kizárólag személyem kritizálása a cél. Könyörgöm, fél évszázad múlva nem lesz kereszténység – csak nyomokban, titokban –, ha ez így megy tovább! Ezt sem hallják meg? Mit fog csinálni a sok rangját, állását védő hierarchikus?   Ezt végiggondolták? Ugye nem?! 

Nem akarok a visszajelzésekről általános következtetéseket levonni, de sajnos látszik, nem hallgatnak javító szándékomra, nem lesz változás. Úgy gondolom, túl sok érdeket sértene az ötletem, és Isten ügye annyira senkit nem érdekel, hogy ezt meghallgassa, elgondolkozzon rajta, hogy tegyen valamit.

Tipikus viselkedésforma, hogy amikor javítani akarok, hogy Krisztus megváltó tette minden emberhez eljuthasson, az emberek üdvözüljenek, akkor sem együttműködést tapasztalunk, hanem rögtön azt bizonygatják, miért nem lehet, vagy csak közlik, hogy nem lehet és perifériákról támadást, de legfőképpen mély elhallgatást kapunk. Így nem fog menni, nagy baj lesz.  

Tudom, süket embereknek nem lehet zenélni, és sokan most sem fogják felfogni, amit írok. De ha lenne akár egy is, aki megérti, nos, annak írom a soraimat.

S kérem, akik nem konstruktívak, a megoldásokra pedig süketek, azok kíméljenek meg, mert csak a maguk nyomorúságát mutatják be, magukat járatják le. Nézzék meg a kommenteket, hogy a papok vagy tollnokaik miket írtak, ennél jobban én sem tudnám őket bemutatni – pedig ez nem is volt célom J –, önleleplezés folyik.

Valamit szögezzünk le, ugyanis ez tény: Jézus Krisztus, aki Isten, testben ugyan meghalt, mégis örökké ÉL. Ha él, joga van bárkit elhívni, megbízni az Ő szolgálatával. Ezt csak az kritizálhatja, akik tud Jézus Krisztussal elmélkedésben kommunikálni. Csak az szóljon, aki ezen a szinten van. Viszont az meg majd Jézustól tudni fogja, hogy mindenben az Ő akarata szerint járok el, és nem a magam agya vezet. Isten (tőlem telhetően) alázatos szolgája vagyok/vagyunk – csak Istené! –, akit Jézus Krisztus személyesen lélekben elhívott, magáénak tud, és mindent megteszek/teszünk, amit az Úr kér tőlem/tőlünk. (Pl. építsünk kis templomot megtettük, lásd képet)  

Közel 30 éve, ha meg merem mondani vagy írni a félelmet az Egyház lassú pusztulása miatt, vagy jobbítani akarok, mert úgy érzem, nem teszik jól a dolgukat (oktatást), akkor rögtön szeretetlen vagyok, nem kopott el még ez a lemez? Az én szerető Anyaszentegyházamban eddig szinte semmi szeretetet sem kaptam, csak gyalázkodást. Sokan kérdezik, miért nem megyek el, miért tartok ki? De hova mennék? Nincs hova, ez az egész az én Uram, Istenem háza, s ide hívott el engem/minket Jézus! Nem engedem   magunkat lehúzni abba a pocsolyába, amiben sokan fetrengenek. Nekem/nekünk minden emberhez Jézus Krisztus megváltó tevékenységének eljuttatása a célunk. El kell érni, hogy az emberek a haláluk után ne zuhanjanak a sötétségbe. Tudom, ez a kedves farizeusi lelkeknek nem érdekes. Nem is tudják, mennyi ember nem jut haza Istenhez. Ja, mert nem látják. Viszont aki látja – mint mi… –, és el meri mondani, az szeretetlen és alázatlan, azért mert nem hazudik? Avilai Szent Teréz vagy PIO Atya is alázatlan volt? Magam/mi/ sem tehetek mást, mint elmondom, amit Jézus akar, mert én meghallgatom Őt, nemcsak én beszélek Hozzá. Ez a bűnöm? De ebben a gyalázkodásban mi SASok nem vagyunk, nem is voltunk soha partnerek. Örökre leszögezem, ne is próbálkozzanak ezen dolgok mögé kerülni, nem fog menni: Azt a papot, püspököt vagy bárkit, aki Istent valóban szolgálja, szeretjük és a legnagyobb becsben van előttem/előttünk, de aki magát szolgálja, azzal – bármennyire is alázatlannak kiáltanak ki – nincs dolgom, s ha mást akar, mint Jézus, veszteni fog!

Eddig nem tűnt fel, hogy én nem akarunk ártani?  Az Egyházunkban csak építeni akarunk, nem rombolni. Krisztus ezt várja el tőlünk. Miért? Mert Jézus Krisztusé az Egyházunk, s engem/minket elhívott a maga végtelen szeretetében, hogy munkásai legyünk a megújulásban. Tetszik vagy nem, mi tenni fogjuk, amit mond, kér, mert Isten felé – és akik Őt szolgálják, csak azok felé, de a sötétség felé NEM – valóban elkötelezettek vagyunk.

Láthatólag egyfajta „szentségtörésként” élik meg – amit az őskeresztények napi szinten gyakoroltak… –, hogy azt merem javasolni, hogy teológiát végzett civilek legyenek korlátozott szertartást végző meghatalmazással. Kértem, úgy változtassák meg az egyházi törvényeket a 21. századra, hogy ez lehetővé legyen. De itt a papok hozzáállását is meg kellene változtatni, béke kell Isten miatt! Ha egy pap averzióval van a civilek felé, akkor mit lehet elvárni? Ne az ego legyen az irányadó, azt gondolom, hogy Istenért sok mindent le kéne adni.  A papnak a segíteni akaró civileket össze kéne fogni, nem tudom másképp elképzelni az együttműködést, mint közös akaratban és szeretetben. Kérdezik tőlem, van-e annyi teológiát végzett civil, aki megtenné. Tudom, hogy van, más kérdés, meddig bírnák, mert lehet, hogy egy fél év múlva elmennének, mert nem bírnák a piszkálódásokat. Nem mindenki olyan kitartó, mint mi.

Az első cikket követő hozzászólásoknál elhangzott az is, hogy miért nem a lakóhelyükhöz közeli embereket kérnek meg a plébániai kisegítő szolgálatra. A Bibliában is benne van, hogy saját hazájában senki sem lehet próféta, honnan gondolja valaki, hogy a faluból majd egy ember, aki jó hívő, az rögtön elfogadott lehet? Hiába hirdeti hittel Isten igéjét, gondolják, hogy ugyanúgy hallgatni fognak rá, mint aki nem köztük nőtt fel? Ez a legritkább esetben jön be, látjuk az evangélium példájából is: Mt 13,57 És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában."

Tapasztaltam, ami igazán elszomorít, a cikkhez kapcsolódó hozzászólásoknál nem az volt a lényeg, hogy oldjuk meg a plébániák sorsát. Ami pl. egyik hozzászóló pap problémája volt, az az önsajnálat, hogy meghívják-e őket ebédre, vagy törődnek-e a papokkal és hasonló kérdések. Mi azt tapasztaljuk, hogy isteni szolgálatunkban a mi személyünk nem számít, mi csak egy csatorna, beszélőgépek vagyunk, akik közben belül, áhítattal, mélyen Istenre hallgatnak. És nekünk Avilai Szt. Teréz nyomán: ISTEN EGYEDÜL ELÉG! Akit Isten elhívott magának, az már többé nem teheti magát előtérbe, hanem utolsónak.

Az is rögtön észlelhető volt, hogy a plébániák bezárási problémájára a konstruktív megoldásomat sem akarták megérteni, sem befogadni. Isten ügye nem hatotta meg a hozzászólók nagy részét.  A megértés helyett ilyen kérdéseket tettek fel pl.: ismerünk-e papokat? Összeszámoltam: 29 év alatt 19 papot tudtunk valamennyire, elfogadási szinten az ügynek megnyerni, közülük 10 már meghalt. Három iszonyatosan ellenséges volt, és ott fúrt minket, ahol tudott, ezek még élnek…! Kb. 20 pap annyira elutasító volt, hogy szóba sem áll velünk, nem is köszöntek stb. Nos, ennyit a keresésünkről, de egyik sem a mi dolgunk, a mi lelkiismeretünk tiszta. Mt 6,11 "Ha valahol nem fogadnak szívesen, vagy nem hallgatnak rátok, menjetek el onnan, és még a port is verjétek le a lábatokról! Ez figyelmeztetés lesz számukra.

Az AQUILA már évek óta hangszalagra veszi az elmélkedéseket, tárolja, azért, hogy Isten üzeneteit megőrizzük. Tudjuk, amit megélünk Jézus Krisztus kegyelméből, az nem csak nekünk szól. (A meditáló módszerünk, a működési mechanikánk nagyon hasonlatos Avila Szt. Terézéhez, ez az, amiben 29 éve élünk.)

Mi ezentúl is, kizárólag csak azt fogjuk megtenni, amit Jézus Krisztus jóváhagy. Minket nem lehet eltéríteni, és nekünk az életünk az, hogy Krisztusért dolgozunk. Az AQUILA-nak a maga szintjén jó pásztoroknak kell lenni, így semmilyen felesleges dolgot nem fogunk elvégezni, csak azt, ami ütős, mert erre már képesek vagyunk. Pl. meg tudjuk tanítani azt az elmélkedést, amit végzünk, vagy mély lelki segítséget tudunk adni haldoklóknak stb.! Mindenki olyan szinten tanítson, ahol ő maga is tart. Aki nem tud ilyen szinten elmélkedni, az tegye azt, amire képes.  

Minket Isten nevel, tanít, semmiféle sértődékenység miatt vagy bárki gyalázkodó kedvéért nem fogjuk ezt feladni. Nem fogunk mea culpázni azért, mert merünk hallgatni Istenre. Mi, Isten SASai, nagyon kemény munkával 29 év alatt Jézus segítségével eddig jutottunk el. Mi ezeket a kincseket az Egyházunknak kínálgatjuk, nagyon szeretnénk megosztani, de eddig évek óta nem volt rá igény. Mi tudjuk, mit élünk meg hetente 3-szor, és milyen kincseket kaptunk Istentől, pontosan ezért szívesen megtanítanánk, így nem hagyhatjuk abba!

Az Ószövetségben is ez áll: Jer 23,1 Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és elszélesztik legelőm nyáját! - így szól az Úr. Jer 23,2 Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztorokról, akik népemet pásztorolják: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem vigyáztatok rá. De én számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az ÚR.   Jézus Krisztus hasonlóakat mondott, sőt még: Jn  10,12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. Jn 10,13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.

Mikor az ószövetségi rendszert nem találta Isten „kielégítőnek”, Jézus Krisztus eljött közénk és kiválasztotta/meghívta a civilek közül (halászok stb.) az apostolainak. Itt nagybetűkkel elmondanám az Egyháznak, amit javasoltam, nem ördögtől való…, hiszen minden ember lelke fontos, Istené, kell neki! Ha valami nem megy egyik módon, majd megy másként! Jézus Krisztus sem a zsidó rabbik közül választott, hanem főként a tisztább szívű civilek közül. Tehát a megújulás jöhetne a civilek /köztük nők/ közül is, nagyon sok rendes hívő civil van.

Hátha mégis valakinek jelent valamit, ha most azt mondom: könyörgöm, gondolják át, legyen más 21. századi norma, semmi más nem lényeg, csak Jézus Krisztus megváltó műve.20160530_090734.jpg

 

 

 

 

 

ECKHART eckhart_mester_utmutato_beszedek_hu_html/utmutato/05.htm 1 f. „az embernek igencsak szorgoskodnia kell, hogy magát önmagától és minden teremtménytől megfossza,”…2 f.” Az nem lehet jó ember, aki nem akarja azt, amit Isten minden esetben akar, mert lehetetlen, hogy Isten bármi mást akarna, mint a jót…. A belső cselekedet magába zár minden nagyságot, bőséget és hosszúságot. A belső cselekedet egész létét nem máshonnan nyeri és meríti, mint Isten szívéből és szívében, ott veszi a Fiút, és Fiúként születik meg a Mennyei Atya ölében.”

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.