Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pável Márta Mennyire hisznek a magyarok?

2017.05.23

Mennyire hisznek a magyarok?

Index cikkét továbbgondolva…

http://index.hu/tudomany/2017/05/19/vallasos_a_magyar/

Mivel magam katolikus hittanár vagyok, elég erős véleményem és tapasztalatom van az országban megélt hitéletről. Ha egy szóval kellene jellemeznem, Isten szemével néznem, akkor azt kellene mondanom: ELKESERÍTŐ. Miért is?  

Az Index cikkében idézett adatok szerint  – amiben sajnos nincsen semmi okom kételkedni, mivel egy komoly médiafelületeen jelent meg az – a magyaroknak hány százaléka hívő,  hány százalék jár misére, valós adat lehet. Viszont az én meglátásom szerint ettől sokkal rosszabb a helyzet a hívőkkel. Azt a nagyon kevés 12 százalékot is sokfelé lehetne osztani. Ezek között vannak például a felületes hívők vagy a farizeusi lelkületűek, és kevesen az igaziak.

Meglátásom szerint a keresztény szeretet igen kis százalékban működik, inkább pozícióharc megy. Pl. ki milyen hierarchikus fokozatba kerüljön, híveknél ki lehessen képviselőtestületi tag, gyertyavivő és egyéb tevékenységek végzője. Könyöklés van, hogy ki a legjobb farizeus és ki az, aki jobban tudja érvényesíteni magát akár egyházi berkeken belül is. Sok negatív dolgot tudnék mesélni, azt viszont nem látom, hogy átlalános lenne az Isten felé való legmélyebb, legőszintébb törekvés. Aki ezt teszi, azt nem tartják normálisnak. Igen, ma már nem ez a norma. Nem tudnék az országban /rajtunk kívül/ 20-nál több olyan személyt (igaz, nem ismerek mindenkit, csak sokakat…), aki legmélyebben Isten felé megy. Amikor azt hiszem, találok, akkor is csalódás lesz a vége, mert vagy szeretetlen, vagy hazug, vagy parázna és napestig sorolhatnám, mik  derülnek ki.

Idézet a cibből: A magyarok fele nem igazán szokott gondolkodni az élet értelmén, tízből hatan hisznek Istenben, többen a mennyben, mint a pokolban, többen a sorsban, mint a csodákban. …

Azt tapasztalom, sokakban meglenne az igény, de nem tudják megtalálni, hol van az a hely, ahol választ kaphatnak a legmélyebb őszintén feltett XXI. századi kérdéseikre. Nálunk az AQUILA-nál kaphatnának hiteles őszinte válaszokat! Igaz, ha többen jönnének, kellene egy kezdő csoport, ami lehetséges(!), mivel mi már 3 évtizede vagyunk ezen a nagyon mély úton, s nehéz  lehetne bekapcsolódni a haladók közé.

Uo. …katolikusoknak is csak a 12 százaléka jár templomba… Egész Magyarország 59 százaléka hisz Istenben, közük fele-fele arányban vannak azok, akik teljes meggyőződéssel, és azok, akik kétségek között;…

A 12% iszonyatosan kevés. Az sem olyan, amilyennek lennie kellene, ha az áldozás, a gyónás átélést nézzük vagy az egymás iránti jóság gyakorlását stb. ez a 12% sincs igazi lendületben. Nem kívánom, hogy így legyen, de amikor a 13. kerületből egy Jehovista nekem a 22. kerületbe név szerint küld egy ismertető levelet, akkor elképedek, a katolikusok és az ő buzgalmuk közötti különbségnek mi az indítéka, vagy annak hiánya miből fakad?

Uo. Naponta imádkozni már csak minden ötödik a legalábbis formálisan katolikusok közül – a teljes népességet nézve 16 százaléknyi a napi szinten imát mondó….  magyar katolikusoknak csak a 22 százaléka válaszolta azt, hogy az számára legalább részben személyes hit – a nagy többség, 71 százalék ellenben egyedül a „családi hagyományt” választotta ki a válaszlehetőségek közül.

A legszomorúbb az, hogy a hívők között is 71%-nak a  motivációja a családi hagyomány és nem úgy tanították hittanra sem, hogy Isten élő legyen számára, hogy bevonzza, hogy elég legyen, hanem elmegy, mert megszokta. Ezen komolyan mondom, sírni tudnék.  

Ismétlem, elfogadom, hogy az Index adai igazak, viszont nagyon elkeserítőnek tartom a bemutatott számadatokat. Ha a 12 százalékot nézem, akkor is igen kevés, mert ebből az az a hívő, aki valóban az élete végén győztesen távozik az Úrhoz, az egy ezreléket sem éri el. Ez igen rossz arány, ez olyan rossz, mintha a körzeti orvos teletenné a temetőt betegeivel, csakhogy az látszik. A szemnek a lelki zuhanás nem látszik, ha pedig valaki képes látni és elmondja, mert Isten szól neki, azt kiírják a hiteles személyek közül,  elhallgattatják, mert kellemetlen. Innentől minden kontroll kiiktatva.

Azt látom, hogy ha a fiatalokhoz normálisan közelítenek, akkor nem állnak ellent annak, hogy higgyenek Istenben. Még akkor sem, ha 16 és 22 év  között esetleg kirándulnak a világba, de ha fiatalabb korukban meg voltak Istennel „kóstoltatva”, akkor nagy valószínűséggel visszatérnek, mert egy másfajta gondolkodást is beléjük neveltek. Sajnos nem mindenütt vannak így oktatva a fiatalok, sőt inkább úgy, hogy villámgyorsan elmennek a hívők közöségéből.  Ugyanis akik Istent tanítják, többnyire nem értenek a mai fiatalokhoz, nem gyakorolják az értelmes stílust, őszinte mondandót, a megfelelő hangot /mert a közös gitározgatás, énekelgetés csak egy szűk rétegnek megfelelő/. A fiatalok az ájtatosságot, a farizeusi lelkületet kinevetik, nem tűrik el, hogy nem lehet beszólni és végsőkig vitatkozni, már más világban élünk. Ők azok, akik „kiáldoznak”, „kibérmálkoznak” az Egyházból. Egy emlék marad s ennyi. Sok olyan emberrel beszéltem, aki úgy elmélázva mondta; járt valamikor templomba,  ministráns is volt, meg bérmálkozó is, de az már rég volt, más világ van…, hiába, eljárt az idő.

DE térjünk vissza arra, mi a normális megközelítés, hogy hatékony legyen az igehirdetés és több ember legyen a templomban. Pár szóval jellemezném: rugalmas, példamutató, őszinte életvitel, testvéri viselkedés és modern közlés, lehetőleg sok humorral. A válaszokat nem lehet lezárni azzal, hogy misztérium, hittitok stb., nagy hiba elkenni. Soha nem mehetne úgy haza a tanítvány, hogy minden kérdésére nem kapott kielégítő választ. A papnak/hittantanárnak/lelki vezetőnek egyaránt az Istent kell sugározni, hogy mellette az ebben a világban didergő lelkek felélénkülhessenek.

Érezniük kell az őszinte szeretetet, ekkor lesznek többen.

20151017_110413.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Tabu

(Szági, 2017.05.24 16:44)

Sajnos az egyházban nem "illő dolog" kérdezni, a logikátlannak tűnő dolgokat feszegetni. A kínosabb kérdések feltétele után gyanúsan méregetik az embert és megkérdőjelezik a komolyságát és a hitét is. főleg, ha a kérdező már nem tízen -huszonéves. Ebből a szempontból a fiatalok jobb helyzetben vannak, mert tőlük inkább elfogadják az un. kínosabb kérdéseket. A baj csak az, hogy igazi válasz nemigen érkezik, és mint a cikk is írja, "...a fiatalok az ájtatosságot, a farizeusi lelkületet kinevetik, nem tűrik el, hogy nem lehet beszólni és végsőkig vitatkozni..."

Szívszorító

(Enikő, 2017.05.24 11:59)

Mélyen elszomorító tények ezek. Milyen sok ember él számkivetetten, bizonytalanságban, és senki sem vezeti őket haza az Úrhoz: szeretetbe, biztonságba. Valószínűleg sokan azt sem tudják, hogy lehetséges.

Szomorú, valóban nincs kontroll

(Marci, 2017.05.23 20:47)

Valóban szomorú a helyzet, és nagyon igaz ez a mondat: "ez olyan rossz, mintha a körzeti orvos teletenné a temetőt betegeivel, csakhogy az látszik. A szemnek a lelki zuhanás nem látszik, ha pedig valaki képes látni és elmondja, mert Isten szól neki, azt kiírják a hiteles személyek közül, elhallgattatják, mert kellemetlen. Innentől minden kontroll kiiktatva."