Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pável Márta Paphiány, plébániák bezáratása

2017.02.02

Pável Márta  Paphiány, plébániák bezáratása

 Az alábbi hír végtelenül elkeserítő:http://24.hu/belfold/2017/01/30/felszamoljak-a-plebaniak-felet-akkora-a-paphiany/” 24hu

„Felszámolják a plébániák felét, akkora a paphiány

Imaszövetség alapításával próbál szembeszállni a papi hivatás iránt megnyilvánuló érdektelenséggel a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. A naponta elmormolt imákon kívül azonban a gyakorlatban nincs mit tenni, Veres András győri püspök kénytelen bezáratni egyházmegyéjében a plébániák felét.”uo. „Minden nap egy hivatásokért szóló felajánló ima, valamint egy tized rózsafüzér. Ennyit kell teljesíteniük azoknak, akik támogatni szeretnék Veres András püspök új mozgalmát, amellyel a papság létszámának fogyását igyekszik megállítani.”

Előzetesen elmondanám, nem félek, ha kell, meghalok Istenért. Isten noszogatásra beszélni fogok, engem nem érdekel, hogy tetszeni fog-e az Egyházamnak, vagy a papságnak. Nem érdekelhet, mert az Egyház a miénk és Krisztus a miénk is! Ha ők be akarják zárni a templomokat, mert nem tudnak úgy nevelni embereket, hogy elég papunk legyen, az nem az én bűnöm, hanem az övék!

Tenni kéne, mi tettünk és leírom a megoldási javaslatunkat is, ami nem a bezárás.

Nagymamám arra tanított ami az egész életemet meghatározta , hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen ember. Főleg akkor, ha még tetteink Isten akarata szerint valók, tudjuk, semmi sem lehetetlen. Nálunk min. 15 olyan ember van (nők, férfiak vegyesen, házasok is, de nem baj!), akik – a munkájuk megtartása mellett a környezetükben ingyen ugranának Isten szolgálatára. (S mi SASok - nem vagyunk magunkkal sem elégedettek, de -, amit eddig tudtunk, megtettük: van kis magunk építette templomunk, csaknem 30 éve működő katolikus közösségünk, tagjaink Istennek a templomban, pap előtt fogadalmat tettek. Járunk haldokló betegekhez, tanítjuk az embereket, lelki segítséget adunk, s még többet is bírnánk tenni! Ha hagynák, de nem – a hiúság, a kockanézet, a spirituális erőnktől való félelem akkora ‒, nem is kerülhetünk szóba. S még szókimondóak, nonkomfortosak vagyunk, akiket csakis Isten ügye érdekel, semmi más, és ez másnak ez nagyon zavaró! De ez nem elfogadható nekik akik most bezárják a plébániákat , mert nem vagyunk elég liliomosak, mint ahogyan a gyóntatószékben, egy már meghalt atya mondta nekem.

Könyörgöm, mi Krisztust követők vagyunk, Isten sem volt liliomos, Ő is nonkomformista volt, mi csak azt akarjuk, amit Krisztus! Az Egyház a miénk is, követeljük: ne hagyják tönkremenni! Van, aki elvállalná a lelkipásztorkodást, ha módosítanának rajta, ha a papság hierarchiája ALÁ egy testvéri szolgálat néven nevezett működést beiktatna. Így a sok kis csoportot befognák, akinek eddig hallgatni kellett.

Hadd ne haljunk meg a tehetetlen Egyházzal együtt! Mi Istenért vagyunk, nem a papokért. Ha jó egy pap ismerek ilyeneket is és lelke csak az Úré, őt az Isten áldja meg, ha nem az, nincs dolgunk vele, nekünk első az Isten. Halálunkkor Istennel szembesülünk, nem a dolgát rosszul végző pappal. Hogy ő mit kap, azt nem szeretném látni.

Megoldás lenne: kb. 10 kis falunak/plébániának lenne egy papja, aki az átváltoztatást elvégzi, a gyóntatásra is van megoldásunk, időnként vizitációt tart, egyházi oldalról felügyeletet gyakorol. Pár hónap alatt erre a feladatra kiképzett, csak teológiát végzett igaz hívőket, vegyesen nőket, férfiakat az Egyház beoszthatná az üres plébániákhoz. Akiket felhatalmaznának az összes plébániai, misebemutatási, prédikálási, keresztelés, temetés, esketés, áldozatás  lehetőségével/tevékenységgel. (Ha teológiát végeztek, rosszat, tévedést nem beszélhetnek.) Mindent el tudnának végezni, és akár több ezer ilyen teológiát végzett ember van az országunkban. A papnak dolga lenne: az átváltoztatás, a gyóntatás és felügyelni ezeket a testvérek által működtetett plébániákat. Ha papnak van ideje, kapacitása, akkor bármelyik tevékenységet – akár időlegesen  is…- kiveszi magának, de úgy, hogy a terület ellátása ne sérüljön. Ez kis változtatással elég gyors megoldás lehetne, ha valóban akarnak tenni.

Az szerintem nagyon kevés, hogy ’én ugyan bezártam a plébániákat, de ti meg imádkozzatok és rózsafüzérezzetek’. Az imaszövetség alapítása tűzoltásnak sem jó. Én tudom az ima erejét, hiszek az imában és tudom, hogyan hathat, de nem mindegy, hogyan imádkozunk. Tudom, Isten is csak úgy segít meg, ha mi is teszünk, azt nem lehet, hogy kiállok az udvarra és kiabálok az ég felé. Közben nem dolgozok, nem teszek meg mindent, de majd, Uram, imádkozom hozzád, segíts meg. Ez kevés!  Ez az idő lejárt! Nem is volt ilyen. Ha nem adják meg magukat, az évezredes kemény elzárkózó konokságot nem számolják fel, semmire sem megyünk. Azt már nem is merem javasolni, amit mi teszünk, hogy elmélkedésben megkérdezzük az Urat: jó lenne-e ez így? (Persze, hogy jó!) Nagyon gyorsan tenni kéne, viharos gyorsasággal, mert a jelen konok rendszere nem, vagy rosszul működik. 21. századira kell alakítani a jelen Egyház működését, mert emberek elvesznek és mindenki Isten elé fog állni. Felelni fognak a hierarchikus papok is, és le fognak számolni az Úrral.   Megtettünk-e MINDENT KRISZTUS MŰVÉÉRT?! Jelenleg itt a Földön már szinte senkit nem érdekel, mikor az egyén meghal, hogy meddig jutott a földi létben, és ő ott áll egymaga az Úr előtt, s nem tud másra mutogatni.

Az emberek lelkét segíteni kell, az embereket kell hazasegíteni, ha ezt nem ismerték fel, akkor most üvöltve mondom: ébresztő! Nem érdekel, nem érdekelhet az, hogy most mit gondolnak, nem érdekel, ha kitiltanak, úgyse megyek el, Krisztusé vagyok, nincs hova mennem, és mert az Egyház a miénk is! DE az alábbiakat akkor is vallom és követelem, hogy ne engedjék az Egyházunkat /plébániáinkat, papjainkat, templomainkat/ hagyni elveszni!

Még egyszer elmondanám, ha valakinek nem tűnne fel, a 21. században vagyunk! Nem működnek az ezer évvel ezelőtti normák. Az emberek nagy része hitetlen, ezt is a rossz tanítás, a rossz példamutatás okozta, persze tesz hozzá a világban elhatalmasodó liberális, szabadelvű nézetek térhódítása is.

Mit lehet tenni (már a fentiekben leírtam), ha az emberek nem termelik ki maguk közül hívő lélekkel a papokat? Akkor meg kell nézni azt, hogy hol rontották el. Látható, hogy mennyi ezoterikus és az egyháztól elment ember van, ők miért tették ezt? Az Egyház merevsége is okozta ezt, mert az eltávolodott emberek – egyfajta hiánypótlásként -, kialakítottak maguknak valamiféle Istenképet. Könyörgöm, ott van, jelen van bennük az Isten utáni vágy, csak más módon. Ezeket kéne visszahozni, és majd ezeket az embereket is kellene Isten szolgálatára rendelni, s nem azt nézni, hogy lehet szektázni, pocskondiázni őket. De ne menjünk el ilyen messze.

Jelenleg az Egyházunkon belül vannak igazán hívő csoportok is, ahol tisztességes emberek szívesen szolgálnák az Istent, és nem csak gyertyavivőként, meg egyéb látszat-tevékenységekkel. Ők szívesen állnának be a papok felügyeletével plébánia vezető, lelkipásztori szolgálatra. Őket testvérnek kellene hívni, mert azok lennének az embereknek. Miért jó, ha csókolgatják a migráns kisgyerekeket oké, tegyék, ha annyira akarják, de ‒, nem ez az Egyház dolga! Központilag, pápailag kellene az egészet a fentiek szerint megoldani. Láthatják, ez a világ keresztényeinek problémája. Egyházunknak nem perifériás dolgokkal kell foglalkozni, hanem a megmaradásunkkal, a létünkkel. Nem azt kellene naponta hallgatni, hogy csak az a jó hívő, aki befogadja a migránst. Nagy baj ez is, de Jézus Krisztus megváltó tettének elveszésénél nincs nagyobb baj, hogy emberek millió halnak meg nélküle! Nem vagyok migránsgyűlölő, sajnálom őket, s hiszem, hogy ott ahol eddig éltek, ott kell őket segíteni. Ugyanakkor nagyon féltem a kereszténységet, ami éppen most – több szinten is az ördög végtelen ravasz támadását éli, halálos veszedelemben forog.

Ébresztő mindenkinek, akit érdekel Isten, keresztények/Egyház sorsa! A keresztényeknek össze kéne fogni, hogy ha a hierarchikus Egyházunk nem lép, és további bezárásokat alkalmaz, akkor ne hagyjuk, oldjuk meg így mi maguk másként. Isten nem formaságokat, ruhákat, rangokat akar stabilizálni- soha nem mondott ilyet-, hanem embereket akar magához ölelni, magába olvasztani. Jó pásztorokat akar, akik legeltetik juhokat, és nem engedik világgá menni őket, s nem zárják be a plébánia ajtókat. Megy ez ma, dolgoznak ezen ma?

uo. Az elmúlt évtizedekben a papi és szerzetesi hivatások száma sajnálatos módon folyamatosan csökken szerte Európában, így nálunk, Magyarországon is. A Győri Egyházmegyének jelenleg a hat évfolyamon mindössze hét papnövendéke van, miközben az elmúlt években számos paptestvérünket veszítettük el, írta a püspökkari elnökNéhány éven belül a mostani közel százról nagyjából felére csökkentenék a plébániák számát. A papság maga döntheti el, hogy melyik plébánia marad, melyik szűnik meg”.

Ismétlem, nagyon emészt az Isten iránti buzgalom, mi az, hogy felszámolják a plébániákat? Így is kevés mise van, sokszor rossz prédikációval. A papok kiégtek, így sokszor a szolgálatuk sem olyan minőségben zajlik, van amikor nem is lehet elvárni, ha egy pap naponta több misét mond. Nem értem, hogy miért ez a nagy ellenállás, miért nem adják át azt, amit nem bírnak elvégezni. Nem ők a lényeg, hanem Isten! Több ezer civil ember van hazánkban, aki teológiát végzett /hittanár. Ha csak a fele állna munkába, akkor is minden plébániára 2 ember is jutna, és, munka mellett párban is (2-2 napot dolgozva) elvégezhetnék a lelkipásztori ellátás szolgálatát.

Kérdezem: mi a fontosabb, az, hogy ragaszkodjanak a kétezer éves hagyományokhoz, vagy hogy Isten megváltó műve, a Jézus Krisztus által létrehozott Egyházon át eljusson az emberekhez?

Cél, hogy minél több embert vonjunk be, minél többet mondjunk el az evangéliumokból. A mi részünkről 15 ember biztosan készen állna a feladatra, de nem látszattevékenységre (ahhoz mi eddig is túl komoly munkát végeztünk): gyertyákat vinni, asszisztálni, meg egyebeket, hanem komoly evangelizációs munkára.

Nem hagyhatjuk, milyen gyalázat az, hogy európai templomokban diszkók működnek, vagy múzeumoknak használják őket, van olyan, hogy mohamedán mecsetté lesznek. Krisztus felé való árulás ez nekünk! Nem vérzik a szívük?! Az Egyháznak nem az a dolga, hogy meggyőzze az embereket, hogy Istenhez vezesse?! Valljuk, az a cél, hogy minél több ember úgy haljon meg, hogy kiteljesedett abban, amiért életet kapott.

dscf8101.jpgPROHÁSZKA OTTOKÁR: Legyetek világító emberek

... Én ma látni akarok, én az én kötelességemben, az én napszámomban istentiszteletet, a testvérekben jó lelkeket, az én otthonomban hálára indító nagy adományt akarok látni. Ha az ember úgy beszövi a napi életbe, és ebben gyakorolja magát, megszabadul a vak és néma szellemtől, mely, ha nem is az ördög, de árnyéka a rossznak, mely alatt a világ szenved. Uram, adj szemeket, hogy lássalak. Lássam utaidat, világodat. Uram, add, hogy halljam szavadat, törvényedet. Ne legyek néma, süket, vak.”

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Re: Megoldás a papi hivatásokért??

(Marton Janka, 2017.02.05 10:21)

Tiszelt Atya,

egyike vagyok azoknak, akiket levelében megszólított, így engedje meg, hogy írjak pár sort. "hadd kérdezzem meg, közösségükből hányan mentek el papnak vagy szerzetesnek? Hányan alapítottak márt családot, és ebből hány gyermek született?"
Igaz, nem mentem el apácának és csak egy gyermeket szültem, ugyanakkor 20 éve Istennek szolgálok számos módon az emberek között. Nagyon sajnálom, hogy ez alatt az idő alatt azt tapasztaltam, hogy a papság nagy része, tisztelet a kivételnek, nem hogy segítette volna ezt a munkát, hanem még akadályozta is. De mivel nem nekik szolgálok, hanem Istennek, ez nem torpantott meg, azt viszont sajnálom, hogy az egyházunk nem tiszteli a jól működő példákat.
Miért nem azt kérdezi meg, hány haldoklónak adtunk lelki segélyt? Hány gyeremeket segítettünk? Hány ember kapott lelki vigaszt vagy útmutatást? Azért, mert nem szerzetesként tesszük ezt, már nem is értékes? Vagy mert ahelyett, hogy otthon három gyerekre mosnék-főznék, mások gyerekeinek segítek, sokkal többnek, akiket így talán Isten felé lehet terelni, ez Önök nem számít?

Veres András püspök Úr körleveléből: "a közös imaalkalmakkor is rendszeresen kérjék az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába"; "Bízom benne, hogy a kezdeményezés kedvező fogadtatásra talál a papság és a hívek körében, és kitartó közös imádságunk meghallgatást nyer Istennél!"Az ügyfélszolgálaton, ahol a megélhetésemért napközben dolgozom, a fennmaradó időmben Istennek végzett munka mellett, soha nem kérdezték meg az Ügyfeleket a főnökeim, hogy az ügyfelek mit tettek értem. Azt viszont számon kérték, én mit tettem értük. Ha azt válaszolnám: imádkoztam Istenhez, hogy többen legyenek, és nála reklamálnék, miért nem küld többet, azt hiszem, joggal néznének rám furcsán.
Őszintén szólva, számomra ez nagyon furcsa hozzáállás. Fogjuk Istenre, miért nincs több pap? Vagy ahogy Ön tette a levelében, kérjük számon a híveket? Ahelyett, hogy megnéznék, miért nem működik a rendszer és örülnének, hogy vannak még akik Krisztus ügyét a szívükön viselik? Ha ez egy vállalat lenne, ilyen politikával már tönkrement volna. Kérem, lássa meg, hogy nem magukat bántjuk, Önök se ezt tegyék, hanem papság és civilek összefogva, Krisztusért szeretetben dolgozhassunk azon, hogy Krisztus műve újra felvirágozhasson. Én bizonyos vagyok ebben, hogy ez nem Istenen múlik, csakis rajtunk. A mi munkánkon, a mi összefogásumkon, ahol nem kereshetjük a magunk érdekeit, csakis Istenét.
Tisztelettel, Marton Janka, egy Krisztushívő

Gratulálok!

(Nikodémus, 2017.02.05 09:37)

Végre egy írás, ahol nem a bajok elkendőzésére és nem a problémák fölötti siránkozásokra fókuszálnak, hanem amiben megoldási javaslattal állnak elő, amiből érződik a tenni akaró szeretet. Csak így tovább! Reméljük, hogy az Egyház hasznosítani fogja ezeket az ötleteket, hogy nyitni fognak, rugalmasságot engednek, mert mint tudjuk: "nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért", és ez minden emberi parancsra, egyházi törvényre, tradícióra igaz.

Re: Gratulálok!

(Fülöp Ákos, 2017.02.05 10:18)

Kedves Nikodémus!
A püspök atya két megoldás indít el a nehézségek megoldására. Az egyik a szervezet átalakítása, amellyel bizonyos terhek csökkenthetők. A másik a papi hivatásokért való ima, amely hosszabb távú megoldást biztosít. Persze nem önmagában hat, de ha valaki hivatásokért imádkozik napról napra, akkor másként fog gondolkodni és gondoskodni a papokról.

Re: Re: Gratulálok!

(Nikodémus, 2017.02.05 10:53)

Kedves Fülöp Ákos!
Köszönöm a kiegészítő információkat!
Az ima ereje felbecsülhetetlen, ezért ez a kezdeményezés nem rossz. És a szervezeti átalakítás is minden bizonnyal segítség lesz, bármit jelentsen is konkrétan. De úgy érzem, ahogy fent is írták, az ima mellett TENNI, TENNI, TENNI kell, és attól félek, hogy hosszútávon holmi lokális szervezeti átalakítás édes kevés lesz bármire is. Drasztikus lépések kellenek, és nem tudom, hogy lesz-e az Egyháznak bátorsága és szeretete elég, hogy ezt megtegye.

Re: Re: Re: Gratulálok!

(Fülöp Ákos, 2017.02.05 20:16)

Kedves Nikodémus!
Amikor a papi hivatásokért valóü imáról szó van, sokszor elmondom, hogy ne csak általánosságban imádkozzunk, hanem konkrét személyekért, akiben benne látom, a papi hivatás lehetőségét. Persze nem noszogatva, hanem Istentől kérve számára a kegyelmet.
Ugyanakkor az is fontos, hogy a fiatalok milyen papokat látnak. Hivatásom kialakulásában jópár pap szerepelt, akik vidám, jókedvű papképet éltek elém. Ezt pedig a hívek nagyban segíthetik, ha a pap azt érzi, fontos, szükség van a munkájára.

Mész utca 5/A; H-1222 Budapest

(Terplán Kornél, 2017.02.05 08:31)

Figyelemmel kisérem a brazil katolikus egyház próbálkozását az Amazonás vidékén, ahol óriási paphiány van, bár sok a hivö. Feloldják a cölibátust kisérletként. Róma magán kivül van.

Re: Mész utca 5/A; H-1222 Budapest

(Pávell Márta, 2017.02.05 09:00)

KÖSZÖNÖM, JÓ NAPOT MÁRA IS-:)))
MÁRTA

Re: Mész utca 5/A; H-1222 Budapest

(Fülöp Ákos, 2017.02.05 10:15)

Kedves Kornél! Valószínűleg félreinformálták. Ráadásul azt sejtem, fogalma sincs arról, hogy mit is jelent a cölibátus.
Csak gondoljon bele, ha a fiatalok nem vállalják a házasságot, akkor honnan lesznek olyan házas férfiak, akiket pappá lehetne szentelni?
De a kérdés eléggé messzire vezet.

Re: Re: Mész utca 5/A; H-1222 Budapest

( Pável, 2017.02.05 10:45)

Terplán Kornél Úr -csak úgy megsúgom-, híres nyugati egyetemeken professzor!-:))))

válaszom

(Pávell Márta, 2017.02.05 08:12)

Kedves Atya
Ön vagy nem olvasta el alaposan cikkemet, vagy nem értette meg. Amikor Krisztus megváltó művének egyre kisebb térhódítása miatt aggódom, és minden emberhez szeretném eljuttatni, ne haragudjon, nem tudok meghatódni a papi önsajnálatán. Főleg akkor nem, ha Ön többször nekem vissza sem köszön.
További eszmecserét ajánlom, telefonon vagy személyesen.
Tisztelettel Pável Márta

Re: válaszom

(válasz, 2017.02.05 10:01)

Kedves Márta!
Nem tudom, hol nem köszöntem vissza, aki rám köszön, annak rendre visszaköszönök. De mivel alig ismerjük egymást, nem biztos, hogy megismerem, amikor szembe jön valamerre.
Azért a kérdéseimre lehetne válaszolni....
Kicsit az az érzésem a cikkből, mintha nem tartozna az Egyházhoz. Vagy csak az a képe róla, hogy az Egyház a papok... Ez mára kicsit átalakult szerencsére.

Re: Re: válaszom Fülöp Atyának

(Pávell Márta, 2017.02.05 10:33)

Kedves Atya
Számom, az www.aqp.hu honlapon megtalálható, azt én veszem fel.
Említettem, nem szeretnék a saját Egy/házamban ilyen dolgokat kiteregetni, ezt csak belülről lehet megbeszélni. Ha gondolja, hívjon.
Egy kérdésére, ami nyilvánosan elhangzott, a válaszom: pár éve - azóta nem mentünk oda-, 2-3 mise után is elment mellettünk, holott nagyhangon köszöntünk. A társaimmal voltam. Mivel Önhöz nem járnak olyan sokan, hogy 25 plusz ember fel ne tűnjön, nem köszönt vissza egyszer sem. Sőt úgy elment mellettünk, mintha levegőből lennénk.
De – nem érdekes, belefért a világképembe…- és ezt sem kívánom tovább ragozni, mert a lényeget nem érinti. Egyedül Isten az érdekes, semmi más!
Üdvözlöm Pável Márta

válasz Kasuba

(Pávell Márta, 2017.02.05 08:47)

Kedves Róbert Atya.
Az, hogy Önök mindenen megsértődnek, nem lehet a bajainkat feltárni…, nem tehetek Róla. Én senkit sem akarok bántani, csak a hívők számát, hitének mélységét növelni. Istenen, Egyházának hathatós működésén kívül nem érdekelhet más. Nekem a hitem kemény, s leírtam, világosan leírtam, változtatni kell, nem a régi normák szerint gondolkozom, mert egyre kevesebb hívő van. Engem kizárólag Krisztus szolgálata érdekel.
.Megjegyzem, híres vagyok arról, hogy butaságot soha nem mondok, és nem hirdetek.
A papokkal akkor lehet törődni, ha hagyják. Atya, mivel nem szeretném a világ elé tárni belső dolgokat, Önnel is nagyon szívesen beszélnék telefonon, hogy a feltett kérdéseire válaszoljak. A teológiát végzettek között igen sok nagyon mélyen hívő, rendes ember van. Sok ilyet ismerek. Higgye el, megoldást keresek, nem támadni kellene egymást, hanem Krisztus ügyében összefogni. Krisztusban szeretettel Pável Márta hittanár

kérdések

(Kasuba Róbert, 2017.02.05 08:20)

Kedves Márta! Érdemes lenne elolvasni az eredeti körlevelet, rájönne milyen butaságokról ír a levelében. Másrészt igen: a híveknek kötelessége a papokkal törődniük, meghallgatni az "önsajnálatuka", sőt szeretettel fordulni feléjük, és segíteni nekik. Ezt Ön hitoktatóként megteszi? Mert az írásából nem ez sugárzik. Ír szép belső értékekről, de ezeket a belső értékeket nem látom sugározni a leveléből. Csak a gúnyt, és a rosszindulatot. Ön mit gondol, miért van kántor, és hitoktató hiány az egyházmegyék több mint felében? Ha olyan sok elkötelezett hitoktató lenne, ahogyan írja, akkor ez nem is lehetne gond, nem igaz? Persze a városokban van, de plébániáink 90 százaléka nem város! Örülnék, ha megvilágítaná a bennem felmerült kérdéseket.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Üdvözlettel:

Kasuba Róbert pitvarosi plébános ( 1400 lelkes kis község Csongrád megyében, csak segítségképpen.)