Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lelkileg segítség lehet....

2018.06.30

Pável Márta

A hitem fejlődésének menete, illetve a megélése 

Gyermekkoromban körülöttem mindenki hivő volt, mentünk misére, oltárt díszitettem, nem volt kérdés a hit. Ami akkoriban nagyon zavart gyerekként, hogy Isten mindent lát, s mikor belekóstoltam a barackbefőttbe, a mama mindig elmondta; Isten látta, hogy torkos vagyok és nem tetszik neki. Én pedig pereltem vele, ezt hogy láthatod, mikor becsuktam az ajtót stb. 

Régen, mondjuk 55 évvel ezelőtt, barter üzleteket kötöttem az Istennel; hogyha ezt meg ezt megteszi, akkor én ezt meg ezt teszem. Például szüleim sokat veszekedtek – majd el is váltak –, egy ilyen veszekedés után anyám elment valahova, s sokáig nem jött vissza. 10 éves lehettem, akkor bartert kötöttem Szűz Anyával; ha elmondok egy egész rózsafüzért, visszahozza anyámat. Úgy éreztem, megegyeztünk, s én sírva, zokogva elmondtam, és mikor az utolsó szemnél tartottam, megjelent anyám. Akkor megtudtam, Szűz Anyára lehet számítani. DE hasonló üzleteket kötöttem vizsgákért, s persze megígértem különböző dolgokat – de mindig betartottam, mert Istennel nem „cigánykodhatok”… –, például hogy mennyit imádkozom, mit nem teszek stb.  Ez elég primitív hit volt – ma már jól tudom…–, de ezzel is közelebb vont Isten magához.

Érdekes szakasz következett, mert még csak olyan kiabálós viszonyban voltam Istennel. Pl. építkeztünk kb. 45 éve, a bank nem adta meg pénzt, mert az ikerház másik felének tulajdonosa nem építette rendesen a házat. Félig kész házzal, állandóan beteg gyermekemmel – aki nem bírta azt a nyomorult, büdös, házat, amiben laktunk –,  kiálltam egy este a tetőre és a csillagokat nézve folytak a könnyeim, teljes szívemből kértem az Urat, segítsen, majd lelkileg visítottam. Egekig hatolóan tettem, hogy nézze meg, mennyire beteg a gyermekem a penésztől, jön a tél és nem tudunk beköltözni, mert itt állunk. Akkor egy nagy hullócsillag szép lassan/!!!/ nagy félkört alkotva előttem végigment az égbolton. Tudtam, Isten válaszolt. Hálát rebegve lementem a félig kész házról, és megnyugodva lefeküdtem. Másnap az oviba vittem a lányomat, mikor egy nő, egy ovis anyuka  megszólított: „ Mi a bajod, olyan ’búval baszott’ vagy mostanában?” Megdöbbentem: hogy beszél ez velem?... Mégis… bár addig ugyan soha nem beszéltem vele, elmondtam neki a bajomat, hogy az OTP nem adja meg a pénzt, jön tél, a gyermekem beteg, az építkezés áll. Erre ő: „Ja, csak annyi? Én az OTP-nél dolgozom, holnap gyere be…” Egy hét múlva megvolt a pénz. Ez Isten keze volt! Itt kezdődött el a rohamos haladásom. Én hálából mindenkinek – ahogyan most is –, elmondtam, hogyan segített meg az Úr. Ahogyan nyomtam ki a hálámat, megvallottam Őt – mivel kinyitottam a lelkemet…–,  Ő egyre több csodát tett velem, és rendkívülien sok kegyelmet kaptam, ami a mai napig tart.

Innentől jött az, hogy a Bibliát nagyon erősen középpontba helyezve, kiválasztott részeket úgy-ahogy próbáltam megérteni /megélni. Próbáltam kiragadni olyan fejezeteket, amik a szívemhez szóltak, s nagyon sokat jelentettek. Különösen Jeremiás könyve, a János evangélium, stb., tehát ezek azok voltak, amelyek nagyon sokszor mellbe vágtak. Jött az az időszak is, amikor találomra kinyitottam egy részt – mint a protestánsok –, és amit akkor, ott láttam, arról gyakorlatilag úgy éreztem, hogy ez a válasz a bajomra, kérdésemre.  Ez többnyire így is volt, ennek két oka lehet; egyrészt tényleg, Isten tudta, hogy ezen a szinten vagyok, tehát oda vezényelt, a másik pedig az, hogy a Bibliában amúgy is olyan dolgok vannak, ami minden embernek hasznos.

Miatyánkkal való vívás. Már tudtam, Isten jó, szeret, és mindent megtesz nekünk, amire szükségünk van, ami kell, mégis, az ember  lelkileg zokni…. A kapituláció, nagyon nehéz volt, az, hogy legyen meg a Te akartod, nem volt egyszerű. Mindig ez után rögtön kiegészítettem /elmondtam, mi legyen meg, mi kell nekem. De Istennek végül is sikerült erről is leszoktatnia, mert megértettem, nekem semmi sem lehet jó, amit nem Ő akart. Ő lát téren és időn túlra, én nem, nem tudhatom milyen kívánságom/akaratom, milyen óriási bajt hozhat a fejemre. Mikor ezeket – életemben direkt példákon át is – beláttam, győzött az Úr! Legyen meg Te akaratod! Elképesztő volt. Minden jó lett, nem kellett többet könnyes szemekkel semmiért sem könyörögnöm, csak ráhagyatkozni. A bajaimat kezébe tenni, s szívemből azt mondani: legyen meg a Te akaratod. Nos, ez a csodás Isteni világba az igazi belépő.

A következő állomás pedig az volt, hogy a Bibliát mélyebben értettem meg. Már teológiára jártam, így ennek már a teológia is az oka volt, majd amikor az elmélkedések még a teológiai előtt elkezdődtek, a megértés szálai összefutottak. Elmondhatom, kiforgattak addigi magamból, s igen nagy tisztítást végeztek a tudatomban. Ez azt is jelenti, hogy ez a tisztítás egyre inkább elvitte a formai, földies, anyagias elemeket  és innentől kezdve, ahogy Origenész is mondta, több értelmezése van a bibliai soroknak, nálam is egyre mélyebb értelmezéseket nyert.

Tudom, a fejlődés – ha szabad akarattal nem akadályozzuk meg…–, folyamatos. Ma ott tartok, hogy elmélkedésben Isten kiemel, vagy megértet egy általunk választott részt. Olyan magyarázatokat ad, amitők csak kapkodom a fejemet, ez evidens, miért nem jutott ez eddig senkinek eszébe. (Úrnapi megközelítés, az oltáriszentség valósága stb.) Ugyanis ezeknek a tudásoknak, amit Isten nekem/nekünk ad, a többségét nem láttam sehol sem közölve, sem megélve. Jézus  rámutat /rávesz arra, hogy a leírt szövegek sokkal mélyebb értelmezését is megéljük, ebből pedig lelkileg sokat profitáljunk. Amiket megtudunk, azok messze vannak már a földies, formai megfogalmazásoktól, és sokkal inkább transzcendens, lelket emelő következményei vannak.

Krisztus átvette a tanításunkat (az enyémet és a csoportét, a SASokat, akiket erre tanítok), és Ő lenyomja a nagy formai, földies gondolkodást. A forma egyre inkább higul, időnként már teljesen eltűnik, a szóbeliség nem érdekes. Lelki mélyszántás van. Ha valamit akarunk elmélkedésben, megkérdezzük Istentől, s Ő válaszol. Nekünk mindig válaszol, mert megadtuk magunkat, kapituláltunk a földi létből felé.

 A spirituálisan beültetett mag kikelt. Hát most tisztulnak a dolgok, legalábbis amennyire most érzem, egy másodpercig nem mondom azt, hogy vége van. Azt látni, hogy napról napra bontja le az anyagot, a hitünkről bontja le a formavilágot, a hierarchikus kötöttségeket. Egyre inkább szabaddá tesz maga felé és a lelkünknek a végtelen távlatokat mutatja meg.

 Nos, hát ma itt tartok és mi ennek a következménye?

 Ez egy végtelen szabadságérzet, bár még furcsa is ez a boldogság, kitágulás és ezt az állapotot semmiféle földi kincsért nem adnám.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hit

(Edit, 2018.07.07 08:24)

Köszönöm ez nagyon bíztató!

Cikk

(Sas, 2018.07.02 23:33)

Nagyon szép, köszönöm!

Cikk

(Rizi, 2018.07.01 07:50)

Nagyon szép.

Gyönyörű

(Marci, 2018.06.30 20:42)

Tényleg nagyon szép, amiket leírtál! Nagyon köszönjük!