Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HÚSVÉT várás lelki olvasmány

2017.03.02

HÚSVÉT várás lelki olvasmány

Jézus Krisztus nevében írta valaki ismeretlen... (dőlt betűvel)

Hozzáírt Pável Márta 
Nagyon érdekes elgondolkozató írás ez, az itteni és az ottani világról, és ezt a két létformát szinte összekötő keresztről. Igaz, nem teljesen katolikus, de nem kell félni kedves olvasó, mert nagyon mély lelki tartalmat hordoz. Kérem, olvassák tiszta, nyitott szívvel.p1050494.jpg

Nektek  ezen a Földön nagyon fontosak a jelképek. Valójában nem tudjátok, mit jelentenek ezek. A legtöbben keresztet viseltek. Fémből, fából, bőrből készítitek és szívetek fölé helyezitek. Magatok sem tudjátok, miért teszitek! Aki nyaka köré fonja keresztemet, úgy kellene élnie, mint én tettem! Vállalnia azt a keresztet, melyet a Jóságos Isten még Földre
születése előtt a vállára helyezett. A kereszt jelenti nektek a sorsot, amit idelenn hordoztok. Egyik szegénységet, másik betegséget, harmadik békétlen családi környezetet kért Istentől annak érdekében, hogy a szenvedések által személyiségét kiteljesítse, és a megoldásban földi énjét megtisztítva térjen vissza a Mennyei Hazába.

2.   Jól értettétek: a kereszteteket ti magatok kértétek! Idefenn nagy értékkel bír a földi élet. Sok lélek boldog lenne, ha a helyetekben lehetne! Némelyek több száz évig várakoznak arra, hogy újból leszületni engedje őket a kegyelem. Idefenn nem tudnak cselekedni olyan értelemben,  mint ti odalenn. Ha a földi élet megszakad, a lehetőség is
elakad a  tevékenységre. Újabb születésre kell várni, míg az elmulasztott  cselekedetre ismét sor kerülhet. Ezért éltetek már több életet. A  keresztet idefenn vállaltátok, de a földi testben ígéreteteket be nem  váltottátok. Amit hátrahagytatok, azt a következő életben vettétek újból  fel. Másként nem tehettetek. A Mennyei Hazában a megoldatlan  helyzetek  mázsás teherként nehezednek a könnyű lélekre.
Mint bőrön a kelés, úgy  feszít titeket az el nem végzett feladat terhe. Nyugodni itt az nem  képes, aki magáról a bűnt le nem fejtette. Valamennyi lélek  leszületésért könyörög az Istennek, hogy engedje megtisztulni végre.  Isten látja a lelkeket. Ismer benneteket,
mindegyiktek neve az Atya  hatalmas szívében van felírva. Látja erőtöket, már előre tudja, földi  életeteket miként teljesítitek. Ismeri hibáitokat, melyek a földi létben  hegyként tornyosulnak céljaitok elébe. Mégis elenged titeket, mert  bízik ígéretetekben.
3.  Ti mit adtok e jóságért cserébe? A Földre érkezve elfelejtitek a fogadalmat, mit Istennek tettetek. A keresztet vállatokról ledobjátok, és a szenvedést, ami emiatt vár rátok, az Atyára kiáltjátok. Szemeiteket  az Ég felé fordítjátok és Istent átkozzátok a kínokért, amiket úgy hiszitek, Ő hozott rátok. A szenvedést ti magatok okoztátok, mert a keresztet a sárba tiportátok. Hasonlatosak vagytok a bénához, aki mankóját maga dobta el, s a porban csúszva követelte az éptől a segítséget.
4.  A ti mankótok a kereszt. Súlynak érzitek, pedig segítségül kaptátok tőlem. Én boldogan viseltem. Sosem éreztem tehernek. Elmondom, mi volt az én keresztem. Elmondom a valót, nem azt, amit ti filmekben, regényekben rólam megjelenítettetek.
5. Isten tanítani küldött erre a Földre. Három és fél éven át tettem. Mielőtt elkezdtem, addigi életemet letettem. Imádtam Anyámat, Józsefet,  testvéreimet. A családomtól mégis elbúcsúztam, mert megértettem, hogy többekért küldött engem az Atya. Idegenek kezébe helyezett. Tanítványokat gyűjtöttem, de nem a saját kedvem szerint választottam ki őket. Nem azt tekintettem, hogy aki előttem áll, nekem megfelel-e a természete. Azt kerestem, őbenne mit lát az Atya, amiért mellém adta. Tudtam, hogy akiket Isten gyűjt körém, alkalmasak a feladatra. Mind beteljesítik, amiért érkeztek. Magam mellé szólítottam őket. Örömmel fogadtam mindegyiküket. Amikor éppen nem vettek körül bennünket emberek,
  akkor sem húzódtam tőlük el. Éppen csak imádkozni vonultam messzebb. Velük töltöttem mindennapjaimat és az emberekkel, akiket tanítani jöttem.
6.   Gondolkodj ezen a helyzeten el! Ti miként tesztek, ha egy-egy barátotok  keserű szívét öletekbe önti? Talán meghallgatjátok, lehet, hogy  szánjátok, ám ha újra kezdi, már unjátok. Mások terhét viselni csak  kevesen tudjátok. Én ezrek terhét viseltem, és a nap végén sem tettem  le. Hallgattam a szenvedőt türelmesen, bár tudtam, hogy bajának maga az  oka. Beszéltem a megoldásról, és nem szomorított el, hogy hiába  teszem.  Én láttam, kiben találnak meghallgatásra szavaim. Tudtam, hogy  az  előttem álló miként fog élni a tőlem kapott kegyelemmel.
7.  Egy alkalommal tíz leprást tisztítottam meg, de csak egy tért vissza hálát adni nekem. Már társait gyógyítva láttam, hogy őértük hiába cselekszem, mégis megtettem. Azzal a bizalommal éltem, amivel az Atya, és ugyanazt a fájdalmat éreztem, amit Neki okoztak. Őérettük fájt a lelkem. Nem magamnak vártam cl a hálát. Azt a boldog örömet akartam
megmutatni, amit hitük adott volna nekik, ha élnek a kegyelemmel.
Láttam, hogy tisztulásuk csak átmeneti lesz. A testet én meggyógyítottam, a lélekre hatottam, de a nagyobb munka reájuk várt volna. Tisztán tartani a megszabadított lelket, ezt már helyettük nem végezhettem el. Tíz közül csak egy vállalta a munkát magán. A többi elfogadta tőlem a kegyelmet, majd elfelejtette. Ti is ezt teszitek.
8.  Nagy kegyelem, hogy e Földön most testben élhettek. A kegyelem nektek a  kereszt. Boruljatok térdre és úgy köszönjétek meg, ha még viselitek! Lehetsz boldog a kereszteddel.
9.  Mondd ki most a nevét ennek. Mondd ki Nekem, mi a Te kereszted neve. Mondd ki, mi bántja legjobban lelkedet. Írd le a szót, melynek jelentése  hordozza fájdalmadat. Meg fogsz könnyebbülni Te. Aranyból készült keresztet Magatokon díszként viselitek, de a valódit, mellyel érkeztetek, sokan elrejtitek. Azt takarjátok el, amire a legbüszkébbnek
 kellene lennetek. Azt a kegyelmet, amellyel végre a Földre születhettetek. Azt a feladatot akarjátok eldobni, ami végre felemelhetne a Föld porából Titeket.
10.  Nem csak magatok elől rejtitek el a keresztet. Mások elől is eltakarnátok ezt! A Földön szégyenné vált a kereszt. Isten Fiának jele csupán divat lett, valódi értelmét számotokra elveszítette. Ma dicsőség,  ha valakinek nincs keresztje. Nem látjátok, mert nem akarjátok, hogy ott van valamennyitek mellett. Akinek nem látható, az viseli a nagyobb terhet, még ha maga sem tudja ezt. Ha látsz az utcán egy béna gyermeket,   azt mondod magadban, hogy nagy keresztet visel. Meglehet, hogy kisebbet, mint aki mellette szaladva halad el. A gyermek a láthatót hordozva kénytelen élni a sorsot, melyet magára vett. Aki titkolja, és
nem akarja felismerni, már elvetette a kegyelmet. Lehetséges ezen a Földön boldogan viselni a keresztet! Ha kimondtad a magadénak a nevét, gondolkozz felőle el! Másképp legyen, mint eddig tetted! Ne engedd, hogy  panasz borítsa el lelkedet! Keserű szavak helyett most mást keress!
Hívd segítségül nevemet, és kérj engem, hogy segítsek gondolkodni neked:  Immánuel, légy velem keresztemben! Ennyi elég, és én segítek, hogy azt  is meglásd, amit én akarok mutatni neked. Gondold végig, hogy kereszted  által mily sok tapasztalatot gyűjtöttél össze! Örülj ennek a felismerésnek, hiszen már nem éltél hiába! Azért jöttél e Földre, hogy  tanulj, s ha keresztedet viselted, ezt már teljesítetted. Minél gyakrabban viselted válladon, annál előbbre jutottál az út végéhez.
Keress Magadban helyzeteket, amikor bátran hordoztad sorsodat. Emlékezz  vissza, akkor mi történt veled? Talán véget ért életed? Talán megköveztek? Szenvedtél, ez igaz, de éget-e még ma is fájdalmad? Aligha. Begyógyította már azt az Atya. Ha mégis úgy érzed, a régmúlt helyzet ma is kísért téged, vizsgáld meg lelkedet! Nem önsajnálatból dédelgeted-e   Magadban a fájdalmat, hogy mások is szánjanak? Vajon együtt érezhet-e  veled úgy ember, mint Atyád, Aki mindenkinél jobban szeret téged? Emberek sajnálatából mit nyertél? Talán enyhítették kínjaid? Arra csak Magad vagy képes! Amit elrontottál, senki nem javíthatja ki helyetted. Csak te tudod, mi a nyitja tévedésednek!
11.  Sokszor jártál már úgy, hogy otthonodhoz érve kulcsodat kerested. Zsebeidet kiforgattad, táskád mélyét megnézted, mégsem lelted. Az ajtó előtt mind hidegebb lett, vacogva, egyre kétségbeesettebben kutattad. Már lemondtál róla, amikor izzadt tenyered végre ráakadt. Magadnál hordtad egész idő alatt. Így van ez gondjaitokkal is.

 2. rész pár hét múlva...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Miskolc

(Laszlo, 2017.04.03 19:13)

Lelki útmutatást adott koszonom

Hello

(Hello, 2017.03.09 10:05)

Köszönöm, ez nagyon szèp!

Budapest

(M Gy, 2017.03.03 16:41)

Köszönöm, egy más látásmódot ad.

második rész ettől is szebb-:))

(Pável Márta, 2017.03.03 08:05)

Köszönöm, a két hozzászólást, nekem is a szívembe vágott ez az írás....

Nagyon szép

(Nikodémus, 2017.03.02 21:09)

Teljesen más megvilágításba helyezi a szenvedést, és racionális, kivitelezhető megoldást ad. Köszönjük!

szép, bíztató és vígasztaló irás

(Szági, 2017.03.02 20:39)

Amikor szomorúak vagyunk, jó, ha eszünkbe jut, az élet LEHETŐSÉG.