Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Áprilisi Magazinunk megjelent

2018.04.05

http://www.aquilapart.hu/magazin/AQP_Magazin_2018-04.pdf

egy cikk kiemelve.

PÁVEL MÁRTA: MIT AKAR A MAGYAR NÉP?

(Gondolataim az AQUILA Párt programja nyomán érkezett visszajelzések hatására. Régebbi, 2012-es cikkem, de ma is nagyon aktuális.)

Több visszajelzést is kaptam programunk közzététele nyomán. Néhány durva is volt, pl. „olyanok vagytok, mint Kádár”, „náci”, „tiszta szocialista”, „jobbikos duma”, „ez balos program”, „mindenki utálni fog benneteket”, „ki szavaz rátok?” Ezek persze ellentmondásban vannak egymással, mert valójában senkihez sem hasonlítunk, így akik mindenáron kategorizálni akarnának, azoknak ez nem lehetséges. Nos, ilyen és hasonló vélemények érkeztek eddig. Volt olyan roma származású hozzászóló, aki lelkesedett: lesz étele, szakképzése; és volt, aki legszívesebben az országhatáron túl látna, lenullázott volna minket. Van olyan, aki azt mondja; ez megmentené Magyarországot, de sokan hozzáteszik, akkora az ellenszél, hogy nem fogjuk bírni. Csak hallgatom, olvasom a reakciókat és lassan megkérdezem magamtól: mit akar a magyar nép? Ide értek mindenkit, nemzetiségétől, gazdasági állapotától függetlenül! Egyet biztosan akarnak a magyar állampolgárok, jobban élni. De mit tesznek ezért? Nekem mindig az jut eszembe, amikor valaki gyorsan akar nagy spirituális élményekhez jutni, minden erőfeszítés és saját maga megváltoztatása nélkül. Elmegy egy mindent megígérgető „mesterhez, guruhoz”, aki jó pénzért kábítja, amíg a pénze tart, és utána semmire sem megy az egésszel. Nekem ilyennek látszik az ország nagy része is. Választástól választásig a saját vére, ereje árán fizeti meg a „gurukat”, akikkel semmire sem megy, sőt egyre nagyobb lesz a nyomor. Mit értettek meg? Nem sokat, szinte semmit! Viszont baj az van, és ezt úgy élik meg, hogy felbujtva az utcára mennek a jogaikat követelni. A hatalmat akarók bujtogatnak, a hatalmon levők cinikusan nem kommunikálnak, és ez váltakozva így megy évtizedek óta. A parlament egy gyűlöletgóc, a nép érdeke, amiért odaküldték a képviselőket, sehol. Rögtön elkezdenek a következő ciklus győzelmére gyúrni, és nem számít, hogy a nép ügye egyre rosszabb, és egyre több éhező van. Felbujtogatás, a nép agymosása megy, a tömeg beugrik és az utcán transzparensekkel a kezében kiabál. Tehetik, ha ez esik jól nekik, tegyék, de mi nem ezt akarjuk! Az AQP elzárkózik az utcai politizálástól, a demonstrációkon való részvételtől. Mi nem szalmaláng módjára felbőszített tömeget akarunk magunk mögött, hanem megfontolt, józan, intelligens, bátor, Istenre néző embereket. Egyes cinikusok megkérdezik: „nem akartok nyerni?”, Azt mondják: „elég kevesen lesztek, mert ilyen emberek, akikre ti számítotok, alig vannak!” Szerintem meg nem, csak alszanak! Vannak értelmes, okos magyarok, talán csak elfásultak, de mi ébresztőt fújunk. Baj van, és ha ez megy tovább, az lesz a vége, hogy úgy fogunk élni, mint régen a rabszolgák, úgy is fog mindenki gürizni és nyomorogni. Nem szabad ezt megengedni! Most viszont mi a helyzet? Ha egy gondolatot másként fogalmazok vagy mondok (pl. a romákkal kapcsolatban a beilleszkedni szót merem használni a más által megfelelőnek gondolt felzárkózni helyett), már kapom a durva, fröcsögő hangú leveleket. Ha senki nem akar a másikkal megbékélni, ha nem fogadják el, hogy alapjaiban változtatni kell, dolgozni kell, tenni kell, akkor jelentem, ez a világ el fog pusztulni. (Honnan van erre jogom, miért merem ezt írni? Egyszerű: Isten hatalmazott fel, és így tudom, mert minket 30 éve az Isten vezet, és tudom, látom, lassan összeomlik minden.) Szép lassan egyre mélyebbre süllyed az emberiség a maga végtelen sara, bűnei, habzsolása, egója és butasága miatt. Az egy országban élőknek egyforma jogaik és kötelességeik is vannak – és ez a kötelesség vállalása akár a beilleszkedést jelentheti az ország rendjébe és működésé- be. Miért lenne baj ez? A jog és a kötelesség kézen fogva járnak, olyanok, mint a bicikli két kereke. Ez akár tetszik, akár nem, így van, és ez ellen lehet ágálni, de nem érdemes, nem velem fognak kiszúrni. Mindenki megőrizheti a maga identitását, meg is kell – még az EU-n belül is! –, de alkalmazkodni kell, be kell illeszkedni a normák rendszerébe, mert a normán kívüli élet mindig konfliktusokhoz fog vezetni. A kötelességekre való felhívás sokaknak személyes sértést jelent, sőt, lehet, hogy kiforgatják majd a mondandónkat, és lehet, hogy ránk rontanak! Elmondanám, enélkül nem lehet rendet tenni! Én még olyat nem láttam, hogy az utcán valakik azért tüntettek, mert nem végezhetik a kötelességeiket. Pedig azért lehetne, jogos lenne a tüntetés, hogy mindenkinek legyen munkája, hogy tisztességesen élhessen. Miért nem jut sokak eszébe az, hogy az állandó jogok hangozatásából, következményeiből előbb-utóbb tragédia lesz. Pl. nem lehet keményen nevelni a gyerekeket, szinte senkinek sem lehet elmondani, hogy rossz, ahogyan él; hogy esztelen a költekezés, eladósodás, hogy a reklámok diktálnak, Isten számukra nincs stb. De beléjük nevelték, hogy nekik jogaik vannak, ezért többnyire csak a billentyűzetet, távirányítót nyomogatják, és mára azt sem tudja a fiatalság, hogy milyen a termőföld illata és hogyan terem a krumpli. Nem baj! Ne hallgassanak rám, de jelzem, a botnak két vége van, az idősebb nemzedék lassan kihal, ők pedig éhen halva a mobiljuk, gépük, kábítószerük mellé lesznek temetve. Ez jó lesz? Ezt akarják? 5 Gondolkozzanak, könyörgöm! Már ebben a nagy elferdült liberalizmusban odáig jutottunk, hogy senki sem szólhat semmit, mert valamelyik oldalon biztosan kiforgatják, senki sem akarhat semmit, mert vagy lenácizzák, vagy lekommunistázzák. Miért nem magukba néznek? Nem lehet, hogy ott belül bújik meg az, amit annyit emlegetnek? Mikor lesz már béke? Mikor szólalhat meg – mindenféle mocskolódás elszenvedése nélkül – az, aki jobbító szándékkal változtatni akarna, aki ki meri mondani az igazat? Hogy mit akar a magyar, még nem állítom, hogy tudom, csak szeleteket látok. Félnék is, ha nem tudnám, hogy Isten velem van. Remélem, lesz feltámadás, újra lesz ebben az országban ragyogás. Jézus Krisztus mindig a kezét nyújtja felénk, nem kellene tovább szenvedni, rá kellene nézni, követni kellene, és ha Ő segíti a tetteinket, remélhetjük, hogy áldás lesz a munkánkon, az életünkön; hogy gyümölcsöző lehet az országunk élete. Békességet kívánok, JÓ DÖNTÉST és Istenre nézve tettrekészséget! Mi Isten szerető szolgáiként/gyermekeiként önzetlenül segítsünk, tegyük együtt. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.