Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Párhuzamok: VILÁGURALOM, VILÁGVALLÁS…

2018.04.30

Pável Márta

Párhuzamok: VILÁGURALOM, VILÁGVALLÁS…

 

Mielőtt ebbe a témába belemerülnék, tisztázni szeretném a későbbi bele vagy félremagyarázások miatt azt, amit vallok/vallunk. Mi római katolikus keresztények vagyunk, a szó klasszikus értelmében. Minden igaz és Istenhez közelítő vallás tiszteletet érdemel, ezt mutatja az is, hogy barátaim, ismerőseim között mindenféle vallású ember van, még hitetlen is.

 

Vallási sokféleség és a homogenizálás ellenzői...

Mindezek ellenére úgy vélem, hogy a vallási sokféleséget meg kell őrizni, mert egymástól, beolvasztás nélkül tanulhatunk. Nekem Avilai Szt. Teréz tanítása, hite, világlátása a mérvadó, módszere az elmélkedési lényegünk, ami rendkívül fontos. Ugyanúgy Prohászka Ottokár és Pázmány Péter is stb., akik a mostani őskeresztényi elveket feladó nagy ökumenizmusba valószínűleg belehaltak volna.

A. Szt. Teréz: A tökéletesség útja. 1. fejezet: Ez időtáj hallottam Franciaország bajairól, s arról, hogy mily rettenetes pusztítást okoznak benne a lutheránusok s hogy mennyire terjed ez a szerencsétlen felekezet. Emiatt sokat szenvedtem és sokat sírtam az Úr színe előtt, és -- mintha csak nekem is lehetne beleszólásom ebbe a dologba -- könyörögtem Neki, szüntesse meg ezt a nagy csapást. Úgy éreztem, hogy kész volnék ezerszer odaadni életemet egyetlen egy lélekért is, amely ott vesztébe rohan.

Ez az érzés, miután A. Szt. Teréz a lelki anyánk, nem múlt el belőlünk. Lehet ezt most másképpen magyarázni amint olvasom, teszik is…, csak nem igaz. Elmélkedésben most is ugyanezt mondja Teréz a lelkünkbe, ergo semmi sem változott. De a kor eseményeit nézzük:

http://www.karmelitarend.hu/sites/default/files/karmel_2011_05_06.pdf [1] „… 1561. március 3-án született, amikor Teréz épp a Szent József kolostor alapításának előkészítésével foglalkozik. A király a kolostoroknak címezve ezt írja: „Jól ismerik a helyzetet, amelyben keresztény szent hitünk ügyei állnak és azokat, akik tőle elszakadtak oly sok tartományban és azon intézkedéseket, amiket részünkről megvalósítottunk igyekezve minden lehetséges eszközzel gyógyírt találni… Nagyon kérünk titeket, különös figyelemmel gondoskodjatok rendjeitek minden szerzetesi kolostorában imádságokkal és áhítatokkal kérve Istent a mi Urunkat minden hathatósággal az említett vallás egységéért, engedelmességgel az Apostoli Szentszék és a Római Egyház felé (...) szervezzenek a kolostorokban e célból körmeneteket, csakúgy, mint az előző évben, 60-ban.”   Igen, tudom, ma ezt nem így nézi az egyház, túl erősen is zajlik az ökumenizmus, s ezzel együtt kezdünk olyanok lenni, mint a török időkben, hogy nem tudják, milyen szertartást, milyen felekezetű prédikációt hallanak. Nekem, akinek teológiailag vájt fülem van, ez már sok gondot okoz. Az alábbi idézet kissé érzékelteti az akkori és a most kialakulóban lévő helyzetet /szerintem/.

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-ujkor-1492-1914/reformacio-es-muvelodes-magyarorszagon-osszegezes/a-protestans-ternyeres-magyarorszagonA 16. század végére Magyarország lakosságának nagyobbik fele református lett, negyede pedig evangélikus (ez a német és szlovák nyelvű településekre szorult vissza). Katolikus csak egy elenyésző kisebbség maradt (kb. 5%, főleg székelyek). (A huszonegy nyomdából például csak egy volt katolikus kézen, iskoláik is alig maradtak, ahogy eltűnt a kolostorok 95%-a is.) Az 1560-as évekre kezdtek kialakulni a protestáns egyházszervezetek. Ezek a katolikushoz részben hasonló hierarchiát vettek át, melyben az egyházkerületek élén a lelkészek választotta püspökök (szuperintendensek), azon belül az egyházmegyék élén esperesek álltak”.

És most nézzük ki volt az, aki még nagy bajt látott a katolikus kereszténységre nézve: uo. Pázmány Péter (1570-1637) játszotta a legfontosabb szerepet abban, hogy a megmaradt katolikus keretek tartalmat kapjanak. Pázmány tizenhárom éves korában tért át a katolikus hitre, belépett a jezsuitákhoz. A szenvedélyes anyanyelvű prédikáció és hitvitázó irodalom mestere volt. Hatalmas terjedelmű, logikus felépítésű főműve (Isteni igazságra vezérlő kalauz 1613) egymaga próbált szembeszállni az előző évszázad egész protestáns irodalmával. Harminc főúri családot térített vissza a katolikus hitre. (Halálakor már több katolikus főúr volt a királyi országrészben, mint protestáns. Az áttértek között voltak például a Zrínyiek, az Esterházyak.)

Prohászka Ottokár is többször is írt, aggódott a katolikus vallás eredeti állapota, tisztasága miatt. Még akkor is így van, ha ma hídnak, meg egységre törekvőnek akarják beállítani, ökumenikus értelemben. Nekem nem így jött le.

Prohászka Ottokár[2]

Tehát szavak lettek az eszmékből, üres szavak, s az üres szavaktól üres lett az élet, üres, céltalan, reménytelen… Eltorzult lelkekkel találkozunk lépten-nyomon; némelyek bánatosak és panaszkodnak, mások rohamosak és szenvedélyesek; új gondolatokat, új eszményeket hajhásznak, új alapokat keresnek a társadalomnak, az emberiségnek; új típusokról álmodoznak; válságról beszélnek s új koroknak éles, tavaszi szellőjét érzik lengedezni; próféták támadnak föl, kik új világot látnak s az ember ennyi hajszától fáradtan, ily nagy reményektől elcsigázva, meghidegül a régi igazságok iránt s kevésre kezdi becsülni a keresztény eszményeket.”

Ez az állapot ma sem javul, az üresség csak nő, és ha vegyül más vallásokkal, egyre felszínesebb lesz. A többinek való megfelelés által elveszti a vallás az igazi funkcióját, és egy nagy massza lesz, ami sehova sem visz.[3]

 

Párhuzam

A világban sajnos úgy tűnik, valós párhuzamok vannak: világuralom=nemzetek és a világvallás=vallási sokféleség eltüntetése.

Nagyon erős párhuzamot vélek felfedezni a címben jelölt törekvésekben, s mind a kettő tragédia lenne, ha teljesen meg tudna valósulni. Hogy ez kiknek és miért jó, arra vannak ötleteim, de korrektül bizonyítani nem tudom, és nem is lehet, mert ez olyan, mint a jéghegy csúcsa, a többi víz alatt, itt is az indítékok mélyen rejtve vannak.

Ha magyarként nézem ezt a dolgot, hosszútávon nem hinném, hogy megmenekülünk, de rövidtávon még tartható lehetne a nemzeti megmaradás, a keresztény kultúra, feltéve, ha nem nyitják ki a határokat. De az egyház nem Orbán Viktor hatókörébe tartozik, akit ki tudja, mi hajtja, de látszólag a maga területén jelenleg ellenáll a világkutyvasz létrehozásának.

Az igaz, kellene valami változás, akár reform, de nem szétzilálás, nem a nihil megvalósítása a nemzeti jelleg és az igaz hit terén. Félek, hogy nem megakadályozható sem az egyik, sem a másik, a romlás megindult, és nincsenek elkötelezett megállítók. A nép elterülve alszik a fogyasztói társadalom bölcsőjében.

Az Egyház sokkal hierarchikusabb, kötöttebb. Érte ki szól, ki harcol, ki figyelmeztet? Nem beszélve arról, hogy egyenesen sértésként élik meg a figyelmezető kritikát, főleg, ha még világi nő teszi…

 

Naivságnak tűnik

Anno Prohászka O. /2/ „…Reformot sürget! S mi lesz e reformhoz szükséges átalakító erő? s hol merítjük azt? Megmondja azt is, „in novitate sensus vestri”, a ti értelmetek megújulása, gondolataitoknak újjászületése, az Isten nagy gondolatainak bennetek való fölébredése, az lesz megújulástok titka és ereje, hogy ne az érzéki világfiak nézetei szerint intézzétek életeteket, hanem, hogy az átváltozás kegyelmét hagyjátok működni magatokban. S mi lesz a cél? A cél a „novus homo”, az új ember. Ezt az embert mindenkinek önmagában kell kialakítania az eszmék hatalmával, a kegyelem eleven erejével. Embert csak lélekkel lehet teremteni s inspirációval, mint ahogy az Úr teremtett hajdan: „inspiravit animam viventem”; az ember újjászületésének ereje csak erkölcsi erő lehet, melynek forrását Isten bennünk fakasztja.”

Új ember? Már a gondolata sem merül fel, nemhogy igyekezet lenne. Isten valahol eltűnik az ego, a pénz, a hatalomvágyó emberek útvesztőiben. Ha rájönnének, ha felismernék annak az igazságát, amit írok, félek, hogy csak vállrándítás lenne a reakció, nem érdekelné a többséget.

Most mégis kiabálok, baj van, de meddig hallatszik?

 

Tömörüljenek a keresztény vallások egy hierarchia alá?

NE tömörüljenek! Sokféleség kell.

Miről is van szó? Sokszor hallani: egy Isten van, a keresztény vallások ne menjenek egymás ellen, legyenek egyek stb., s itt jönnek az ezt a nézetet igazoló nekem kiragadott… Biblia idézetek. Ez eleinte jól hangzik, csakhogy ez nem működik. Az emberek nem olyanok, mint a régi viccben az orosz borotva automata, hogy csak eleinte volt különböző az arcuk, utána már nem. Isten megengedte, hogy különböző színünk, különböző természetünk, ízlésünk stb. legyen, de ha jól éljük meg a sokfélségünket, mindegyik hasznos lehet az emberiség számára. A sokféleség az emberiség szépsége. S ez minden téren érvényesült és hagyni kell, hogy így is maradhasson. Senki sem Isten, senki ne merjen ebbe erővel belenyúlni!

Prohászka O. [4] „Mikor a nép királlyá akart tenni, elrejtőztél, ó Uram! Nem akartál múld királyságot, hogy politika és földi hatalom el ne töröljék alakod örök vonásait. Annak nem volt szabad sem zsidó nemzeti, sem klasszikus, sem középkori stílusban állani előttünk, annak örök emberinek kellett lennie. Csak így beszélhetett minden idők emberéhez. A kultúra, a külső szokások változásoknak vannak alávetve, az emberszívnek azonban ugyanazok a maga örökös szükségességei. Ezeket csak az Úr tanítása és példája elégítheti ki úgy, amint személyes létével adta azokat nekünk, mikor közöttünk járt a földön. Igen, Uram, te magad vagy eleven ideálunk. Példát adtál, hogy amint te tettél, úgy tegyünk mi is, hogy a szívedet és szellemedet éljük, érvényesítsük mi is, hogy bennünk lakozzék a lelked és utánad az egyetlen emberi cél legyen hozzád hasonlítani. Uram, te vagy az én életmintám”. Ezt magam is elmondhatom, de ebben a sötétségben iszonyatos erő kell a megmaradáshoz, nem beszélve az Istenben való haladáshoz.

 

Az EU országai /is/ veszítsék el a nemzeti identitásukat?

Úgy tűnik, ez a koncentrált cél. A migráció támogatása, bujtogatás, pénzelés, demokratikus folyamatokba való beavatkozás, mint a rend szétdúlása stb., az egész folyamat kezdete. Ugyanazt akarják elérni, mint ami az USA-ban van. Cél, hogy az európai kultúra is vesszen, hogy ne lehessenek egyéni országok, népek, legyen egy nagy, jellegtelen, leépített semmi, ahol az eredeti, tradicionális értékek maximálisan devalválódnának, ahogyan ez az USA-ban is láthatóan történt.

Nézzük meg a már látható hatást, pl. milyen filmek vannak: egysíkú, időnként nyálas vagy obszcén, de többnyire semmi tartalommal. Amerikában az eredeti őslakosokat, a bennszülötteket kiölték, kultúrájuk velük halt, vagy páran még illegalitásban vagy rezervátumokban gyakorolják ősi kultúrájuk maradékát, de az ország erkölcsi, szellemi nihillé változott a szememben. Mivel nagyon érzékeny ember vagyok, nekem sokkhatás volt az USA. Benne élhettem egy hónapig abban a gyökértelen semmiben.

Nos, ezt akarnák a háttérhatalmak Európában is elérni? Se nemzeti öntudat, se mély vallásosság, de szabadelvűség és istentelen világ? Jézus helyett piros télapó stb. Vallom, hogy nem szabad ebbe belemenni, ha még most felébredünk, valamit talán tehetünk, nem szabad hagyni, harcolni kell, még ha kicsit késő is van.

 

A világvallásra való törekvés, a protestáns aggodalom…

A világvallásra való törekvést már lehetett érezni, de eddig a nagy ökumenizmusban nekem volt egy olyan félelmem, hogy a protestánsok akarják belekeverni a katolikus egyházat a nagy olvasztótégelybe. Többet olvasva, több meglátást elemezve rájöttem, ugyanez okoz félelmet a protestáns egyházak gondolkodó képviselőinél is. /Rögtön szimpatikusak lettek./ Egyik ismerősöm felhívta a figyelmemet Soós Péter nevezetű úrra, akinek nem akarnék reklámot csinálni, de tőle mivel ebbe a témába bedolgozta magát, belemerült sok információ ered.

http://soospeter.blogspot.hu/2014/03/a-hamis-karizmatikus-egyhaz-lathatova.html

Ő egy józan protestáns gondolkodónak tűnik, így másik oldalról láttatta meg azt a jelenséget, amit magam a katolikus oldalról felfedeztem. A világvallás kialakítására törekszenek, hogy pontosan kik, nem tudom, csak vélem. Amíg a filmjüket, a cikket és a többi oldalt át nem böngésztem, addig is volt egy már említett félelmem, de rájöttem, Soós úr félelme fordított, tehát neki az volt, hogy a katolikus egyház akarja bekebelezni a protestánsokat.

Itt megvilágosodtam, rájöttem, hogy egy olyan akció folyik a vallási téren, amilyen árulás folyik a nemzetiségek, országok szuverenitása terén. Olyan ügyesek, hogy a részvevők akik be nem avatottak csak morzsákból rakják össze az egészet, hogy mi a távlati cél, hogy mit szándékoznak tenni a nemzetekkel és a vallásokkal. Soós úr szerint ha jól értem…, a keresztény vallás a katolikus az alap lenne /lehetőleg a római pápa vezetésével…/, amibe behívnak minden keresztényt, és az összeset összevegyítik egy nagy ökumenéba. (Persze ez még tovább is menne, sok variációval …)

Van egy célba vett protestáns Kálvin vonal, amit ha úgy nézek, hogy egy Isten van és egy akarat, és mind Egyek vagyunk, akkor így nem is lenne rossz.

 

Mégis miért lenne rossz az elegyítés?

Valójában jól belegondolva nagyon rossz lenne! Miért rossz ez? Pontosan azért, amiért tragikus lenne az európai keresztény két évezredes kultúrának, ha az afrikai, ázsiai, stb. szokásokkal, jellegzetes mohamedán vagy törzsi kultúrával kevernék, ha egyesítenék, ezáltal az egyik – a mi szemünkben lényegesen zuhanna, és ez az európai lenne.

De nézzük csak jobban meg, mert ugyanez van a vallásoknál is. Nem minden vallás jutott el ugyanarra a spirituális fokra, és ebből egy nagy keveréket csinálni transzcendentális okból is tragikus lenne. A hitetlenség, a hitehagyás, a vallások keveredéséből származó bizonytalanság, mind-mind veszélyeztetné azt az okot, amiért az ember a Földön van, hogy elérje Isten adta célját. Így is gyakorlatilag az emberek a haláluk után – s remélhetőleg hisznek a halál utáni létben…, nem profitálnak semmit a vallások tevékenységéből, e-nélkül is gyér a dolog, mert ez ma is alig működik. S ez csak sokkal rosszabb lenne.[5] Maradjunk annyiban, jól tudom, hogy a transzcendentális egzisztenciát nézve mennyire eredménytelen a vallások működése. Látom, tudom, tapasztalom azt, hogy 90%-ban rosszul tanítják az Isten lényegét, a kinyilatkoztatott/közölt dolgait, az Evangéliumot, Jézus Krisztus személyét stb., a hitet. Ha még ezen a keveréssel hígítunk, akkor már végleg nem elég az az erőfeszítés, amit a vallások kínálnak, tanítanak az embereknek, és így nem tudják megugrani a lécet, ami ahhoz szükséges lenne, hogy a halál után az ember méltó helyére kerüljön.[6]

 

Milyen hatással járna a vallások elegyítése?

Ha amit az őskeresztény, klasszikus katolikus vallás képvisel, azt szépen felhígítják, kiiktatják a rendszerből, amit már eddig is üldöztek, akkor az egész lelki eredményessége semmivé lesz. Ez lehet a cél? Nagyon remélem, hogy ekkora ördögi terv még nincs, csak liberális butaság. Ami a katolikusság ereje és jellegzetessége, a liturgia rendje, mind a kemény úton való megtartást jelzi, így az Oltáriszentség kiemelt imádata, a Szűz Anya különleges tisztelete, a szentek példájának követése, akik világítottak és utat mutattak, nagyon sok mindent adtak nekünk. Mi lenne a most is halványuló katolikus hittel ezen tények nélkül? Halálos vákuumba kerülne.

Nézzük meg, ezt a nagy szentjeink pontosan tudták: ott volt Avilai Szent Teréz, Szt. Pio atya, Sienai Szent Katalin és sorolhatnám napestig, mennyi szent ember mutatta meg: így is lehet, követni kell. Ha mindezt a vallásunkból kiiktatják amit egy protestáns stb. vallási bekeverés okozna, mivel a felsoroltakat nem fogadják el…–, akkor nihillé lesz, csak formailag maradna meg, vagy úgy sem. Következményeként pont ott tartanánk a szentségi úton, ami akkor lenne, ha az internacionalista és materialista szellem uralkodna el mindenütt.

 

Liberális, materialista erők támadása világszerte

A jelenlegi keresztény nemzeti kultúra ellen úgy tűnik, hogy a negatív erő globális támadást intéz, mind a nemzeti öntudat, mind a vallási sokféleség ideológiáit érintőileg. Az Úristen évszázadokon, évezredeken keresztül megengedte, hogy sokfélék legyünk. Nem vagyok liberális, de a sokféleség lehet szép is, azt, hogy más a többi ember, el kell ismerni, még ha esetenként zavaró is lehet – de ha nem deviáns! el kell tűrni. Sőt segíteni kell, attól szép az emberi lét, hogy variáns. Nem lehet és nem kell egyenlőségjelet tenni mindenki felé, sem uniformizálni az emberiséget, pl. leépített szolgákká. Elvem szerint a sokféleség emberi tulajdonság, a szabad akarat is belejátszik, és aki ezt bármi szinten korlátozni akarja, az a negatív erővel cimborál. Régóta használom erre a piramis hasonlatot. Egy rádió interjúban is elmondtam, hogy igaz, a piramisnak 4 oldala van és nem annyi, ahányféle vallás létezik…, de hasonlatként kiváló. Mindegy, ki melyik oldalon megy, milyen ruhában van, milyen néven nevezi az Istent, csak az a lényeg, hogy haladjon egyre feljebb a csúcs felé, ahonnan közelebb kerül az Istenhez és a végén kikerül innen. Akik már a csúcs közelében vannak, egymásra ismernek, nemhogy bántanák egymást, hanem felismerik a közös célt, és segítik egymást. Ez lenne az ideális, Istentől is elvárt állapot.

De ha a vallások sehol sincsenek, tagjaik hite kevés ahhoz, hogy elinduljanak, még nem is kezdtek el igazából felfelé haladni, akkor marad az a gyűlölködés, egymás lefejezése, irtása stb., ami ma a világban megy. Ezen az állapoton csak rontana, ha minden vallásnak leszedik – az ökumené jegyében… a jellegzetességét, hitét, erejét, és lesz egy nagy semmi. Véleményem szerint, nagyon nagy balgaság, amit ma csinálnak – ha csak nem direkt rombolási szándékkal…, itt nem összemosni kell a dolgokat, hanem a maguk szépségében meghagyni.

Képzeljük el, milyen unalmas, egysíkú lenne a világ, ha egy kertben egyféle virág lenne, csak egyféle fa stb. Vagy van ez a sokféle szépség és valakik eldöntenék, hogy mindenkinek liliomnak vagy rózsának kell lenni, és ennyi. Úgy szép az Isten kertje az emberekkel, úgy szépek a vallások is, ahogy vannak, úgy szépek a népek a különböző színekkel, szokásaikkal, jogaikkal, ahogy kialakultak. Ezt nem szabad erőszakkal, politikailag, különböző egyéb érdekek mentén megváltoztatni. Csak sötét érdekek kiszolgálói azok, akik ezt a sokféleséget uniformizálni akarnák. Igaz, könnyebben megtörhető egy nép, ha sem igaz hite, sem nemzetisége, sem hazája nincs. Ha ez cél lenne bárkinek is, ez ellen a legerősebben ellent kell állni. De hát ez a támadás most világosan látszik, és sajnos két oldalról zajlik; nemzeti és vallási oldalról. Ezt nem szabad hagyni, most mindegy, hogy kinek lépek a bütykére, mennyivel több ellenségem lesz, kibírom, nekem úgysem számítanak semmit sem, csakis Isten! Isten igazságát viszont ki kell mondani, az éberségre kell felhívni a figyelmet. DE ez nem azt jelenti, hogy legyünk rosszban, hogy haragudjak a protestánsokra, reformátusokra, dehogy! Sőt egymás bekebelezése nélkül tanuljunk, szeressük egymást. Erre a dologra pont egy protestáns barátnőm hívta fel a figyelmemet, ezzel az is látszik, hogy nekem a barátaim között éppen úgy van buddhista, mint protestáns, mint zsidó, bárki…! Nekem mindegy – mint már elején írtam-, ki micsoda, csak higgye és szeresse az Istent, akkor már minden rendben van. Egy a lényeg, hogy amit vall, tesz, ne a butaságot gyarapítsa, hanem célravezető legyen. Akik már feljebb vannak, azok már nem ölik egymást, ahogyan egy szufi misztikus is tökéletesen megérti a keresztény misztikust, mert már lelkileg érzékelik, látják az Istent, tudják, hogy minden ugyanaz, ugyanonnan jön, s ugyanoda tér vissza.

Ha vegyítik a dolgokat, senki sem fog az Istenhez közelálló lelki csúcsra kerülni, így mint igazán hívő katolikus tiltakozom ez ellen, ez az írás e célt szolgálja. Köszönöm a figyelmüket.

Prohászka Ottokár /2/ „Ó mily mulasztás nyomja lelkünket! Krisztust nem ismerjük, többet mondok, Krisztust felejtjük! Pedig aki egyszer rávetette szemét az Úrra, el nem feledkezik róla, képét lelkéből többé ki nem törülheti, oly mélységes, oly bensőséges, oly fölséges a Krisztus-arc! De hát láttuk‑e már őt? ismerjük‑e már őt? Belehatoltunk‑e lelkébe, átéreztük‑e szentséges szívének érzelmeit? Ha nem hatoltunk bele egész a lelkéig, nem ismerjük őt. Láttunk valakit, de nem az Urat. Pedig az Úr akarja, hogy tekintsünk rá s megismerjük őt. Emausi tanítványok voltunk, kik néznek, de nem látnak.

Krisztus Urunk Európa felé néz! Keresztje felénk volt fordítva, el Jeruzsálemtől, el az Orienstől nyugat felé, a Kultúrának árka, a Földközi-tenger medencéje felé. Ő kinézte magának Európát, keresztjének árnyéka ránk esett. Ez árnyékból sötét éj lesz, ha Krisztusról megfeledkezünk! Isten ments! Hangoztatjuk a prófétával: Oblivioni detur manus dextera mea, si non meminero Tui … száradjon el életünk, kultúránk, ha megfeledkeznénk rólad! Nem feledni téged, hanem emlékezni rólad s lelkesülni akarunk érted. Hiszen belőled élünk.

Igen, Krisztusból élünk! Kultúránknak alapjai, nagy gondolataink s eszméink eddig mind Tőle vannak. S nemcsak a gondolatot s az eszmét vettük az Úrtól, hanem az erőt hozzá, hogy a szerint éljünk s tegyünk.”

 

A cikk írója: Varga Péterné/ Pável Márta, katolikus hittanár, az AQUILA Párt elnöke, 25 éve az AQUILA kat. közösség létrehozója és vezetője.

Két könyve jelent meg (Akinek füle van a hallásra, az hallja meg, valamint A misztikus teológia alapjai) és egy Hazafelé címmel folyamatban van. Publikációi megtekinthetőek a www.aqp.hu valamint a http://www.sasmarta.eoldal.hu oldalon.

 

 

[1] Tomás Álvarez, Escritos Teresianos III, Burgos 1996, p. 263-264. E levélhez – ahogyan az a külvilágra reflektál és annak céljához – kapcsolódó magyarázathoz v.ö.. José Ignacio Tellechea, Plegarias por la unión de la religión cristiana. Un sorprendente despacho de Felipe II (1560), dans Diálogo Ecuménico 20 (Salamanca 1965) 137-179. Amint ez a történész bebizonyítja, már 1560-ban hasonló sürgönyök születtek – amikre ő lelt a simancas-i levéltárban.

[2] Dominus Jesus mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK)

[3] Megjegyzem, abszolút nem érdekel, hogy most ki hogyan rázza az öklét felém, nekem ez az igazság, és hogy ez mennyire felel meg Istennek, az majd eldől.

[4] Prohászka Ottokár: Élő vizek forrása című mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK)

[5] Erről nagyon sok rémisztő dolgot tudnék írni, de nem ez a célja a cikknek.

[6] Persze, ha nem hisznek a túlvilági létben, akkor az egész csak politika, amit a vallás szóval kennek be.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cikk

(Sas, 2018.05.01 12:29)

Nagyon tetszett, köszönöm!

Érdekes

(Marci, 2018.04.30 19:43)

Jó ez a párhuzam. A sokszínűség tényleg kell az embernek. Köszi!